Koltay Gábor Mindszenty Józsefről szóló filmjének egy hibája van: nem a közönséghez, hanem a szentté avatási testületekhez szól.
A rendező portréja egyházi ikont mutat be, s nem egy személyiséget tár fel. Pedig amint szóhoz engedi jutni az érintettet, a film egyszerre megelevenedik: a néhai hercegprímás beszédének különös hanglejtése, karizmatikus egyenessége a mozi összes sutaságát képes - múló pillanatokra - feledtetni.
Márpedig sutaságoknak nincs híján e portré: a játékfilmelemek feleslegesek, a formális tiszteletadás dagályossá teszi az őszinte elismerés szavait, a megszólalók csak a politika jobb térfeléről érkeznek. A dokumentarista műfaj játékfilmes elemei nagyrészt kimerülnek Sipos Imre színész szerepvállalásában, aki motorháton járja be Mindszenty életének állomásait. Sipos azért indul útjára, mert felzaklatja, hogy a Mária-búcsúk idején 1948-ban a celldömölki szentmise után az ÁVO a híveket tűzoltókocsik fecskendőjéből locsolt trágyalével kergette szét. Mindszenty azonban a fekáliával őket meggyalázó pribékeket már akkor megáldja. Szelíd motorosunk arra keresi a választ, ki lehet e nagyvonalú ember: Sipos amolyan tulajdonságok nélküli lényként jön-megy, s némán, gesztusok nélkül tölti be a tévés riporterek funkcióját. Jelenléte éppen nem alázatot tükröz, hanem eredetieskedő, amivel az ünnepélyességet dagályossá zülleszti. Mi szükség van az ilyen mesterkélt fogásokra, ha a Mindszenty-életút önmagáért beszél?
A celldömölki eset a film azon kevés történeteinek egyike, ahol az alkotás nem formálisan közelít Mindszenty alakjához. A hivatalos levélváltások, az emléktáblák bemutatása nem érinti meg a nézőt. Az ikonnal megismerkedünk történelemórán, egy filmtől a személyiség kisugárzását reméljük. Különösen zavaró a Mindszentyt méltatók kiválasztásának egyoldalúsága. A szentté avatási eljárás egyik kulcsfigurája a posztulátor (Szőke János szalézi pap), aki az ördög ügyvédjeként ellenvetéseket fogalmaz meg. Természetesen nem pocskondiázó szereplőt várnánk, hanem egy "más nyelven beszélőt". Nem akadt például egy szabadelvű vagy fiatal katolikus sem, akit meg lehetne szólaltatni? Semjén Zsolt vagy Lezsák Sándor mai politikusi titulusával szerepel, ami erősíti azt a tévképzetet, hogy Mindszenty a mi emberünk. Pedig ő mindannyiunk embere. A politikai táborok felidézése kimondottan káros, hiszen egy politizáló, de nem pártpolitizáló egyházi személyiségről van szó. A tábortűzgyújtásnak van egy nagy hátránya: bár az arcunk forró, a hátunk fázik. Így vagyunk Koltay filmjével: a téma melenget, a feldolgozás módjától fázunk.
