A golyó vak, nem nézi kibe fúródik. A golyó nem kérdez, se előtte, se utána. Ez a dolga, ez az egyetlen dolga, mint neked, katona, hogy harcolj, hogy ölj, ha háborúba küldtek. Amikor háborúba küldenek.
"Benyomulunk a Halál Völgyébe, ahol a melletted levő hátát figyeled majd feszülten, s ő meg a te hátadat figyeli, s fikarcnyit sem törődsz a bőre színével, sem azzal, hogy hogyan szólítja Istent, amikor fohászkodik. Kemény és elszánt ellenséggel szállunk harcba. Nem ígérhetem, hogy mindannyiatokat élve hazahozlak. De egy dologra esküszöm: amikor csatába indulunk, én leszek az első, aki a harcmezőre lép, és én leszek az utolsó, aki elhagyja azt..." Ezekkel a szavakkal indította harcba fiait Hal Moore (Mel Gibson) alezredes.
1965. novemberében Hal Moore alezredes és katonái földet értek az X-Ray Leszálló Zónában, abban az Ia Drang völgyben, amelyet Vietnámban a "Halál Völgye"-ként emlegetnek. A harcmezőre négyszáz amerikai lépett, ahol kétezer észak-vietnámival találta szemben magát. A "Halál Völgyé"-ben történt összecsapás az Egyesült Államok és Észak-Vietnám első ádáz ütközete volt. A film tisztelgés mindkét oldal bátorsága, nemes, derekas helytállása előtt. A film az egymás iránti hűség dicsérete, a hősiesség és az áldozatvállalás ábrázolása.
A film külön erényei azok a képsorok, amelyek az otthon maradottak életét, gyötrelmeit, a fájdalomban való osztozást ábrázolják, amikor a Posta egymás után kézbesíti a leveleket, amelyek az elesettekről tudósítanak. A postás csenget és csenget és csenget. A szemek tanácstalansága, a hideg tekintetek, a félelem, a rettegés, a várakozás görcse, a forró könnyek tanácstalan útja. A katonák között voltak fiatalok, akik még ártatlan, idegen, naiv szemmel, szívvel indultak...harcoltak...elestek...nem jöttek vissza. Akár más háborúban. Akár mindegyikben. Akár egy maiban.
A golyó vak, nem nézi kibe fúródik. A golyó nem kérdez, se előtte, se utána. Ez a dolga, ez az egyetlen dolga, mint neked, katona, hogy harcolj, hogy ölj, ha háborúba küldtek. Amikor háborúba küldenek.
