Az új évszázad első tele ugyanolyan volt Budapesten, mint az előzőek. Hideg, ködös és nyirkos. A figyelmes járókelő azonban furcsa változásokat vehetett észre. A végtelen Felvonulási téren komor építmény nőtt ki a kockakövekből, és német nyelvű cégtáblák tűntek fel a lepusztultabb épületeken, a város több pontján. A tapasztaltabb pestiek rögtön tudták: -Á, filmet forgatnak! Később aztán már mindenki beszélte, és a kis fruskáktól az őszülő üzletasszonyokig Budapest szinte teljes nőnemű lakosságának szíve dobbant hatalmasat: nálunk forgat a Robert Redford és a Brad Pitt. Volt is dolga a forgatási helyszíneket őrző-védőknek, távol tartani az imádott sztárokat megleső nagyszámú rajongót. Nos, a hírek igazak voltak, a film is elkészült, itt van, megjött a Kémjátszma, főszerepben a két legmegnyerőbb szőke férfisztárral.
A feszített tempójú, igényes akciófilmek mestere Tony Scott, akit az egyik legmegbízhatóbb, legprofibb hollywoodi rendezőnek tartanak, és olyan sikerek fémjelzik korábbi tevékenységét, mint a Top Gun, A rajongó, vagy A közellenség, ez alkalommal is jó munkát végzett. Biztos ízléssel varázsolt Budapestből húsz évvel ezelőtti Kelet-Berlint, valamint Casablancából szétbombázott Beirutot, 16. századi angol börtönből mai, ám rettenetes állapotú kínai fegyintézetet, amely helyszíneken játszódik a nyugdíjba készülő CIA-ügynök, Nathan Muir (Robert Redford) és fiatal, tehetséges tanítványa, Tom Bishop (Brad Pitt) története. Bishopot akció közben elfogják a kínai hatóságok, komoly diplomáciai botrány kirobbanása fenyeget. A CIA főhadiszállásán Muir utolsó munkanapját tölti, amikor az igazgatóságra hívatják, mivel kiderült, ő szervezte be Bishopot. Információkat akarnak a likvidálandó renitens ügynökről, ám a Céggel ellentétben a mester nem hagyja cserben bajba jutott tanítványát. Muir ügynök szinte jegyzőkönyvszerűen ábrázolt kihallgatását meg-megszakítva ugrik vissza a történet korábbi helyszínekre és korokba, így mutatva meg a higgadt és tapasztalt mester-kém és fiatal, önfejű, de tehetséges tanítványának nem mindennapi kapcsolatát. A kémek életéről nekünk, átlagembereknek kevés fogalmunk lehet, csak gyanítható, hogy a kultikus 007-es történetek kevéssé fedik a valóságot. Viszont akárhol a világban történik valami kalamajka, az biztos, hogy arrafelé fokozott kémtevékenység folyik. Nem hiszem, hogy a kifogástalan öltöny és a vodka-martini szopogatása jellemzi a kémek munkáját, annál inkább az önös érdekből jól kitalált hazugságok paranoiája, az intrikák, álcák és álruhák, hamis személyazonosságok mögé rejtőzködés a titkosügynökök valóságos élete. Ezt a képet erősíti ez a film is. Nincs csillogás, fényűző életmód, nincsenek szép nők, kémnek csak azok álljanak, akik tudják vállalni az állandó életveszélyt, a már szinte paranoiás bizalmatlanságot minden és mindenki iránt, képesek az életet egyetlen, halálos sakkjátszmának felfogni, és ha sikerül megérni a nyugdíjas kort, annyi pénzt összegyűjteni, hogy el lehessen költözni egy meleg szigetre, nyugodtan meghalni. Ebbe az izgalmas és veszélyes világba nyújt betekintést Tony Scott feszes ritmusú, izgalmas kém-históriája, élesen vágott szuggesztív képekkel ábrázolva a kémek és kémszervezetek valószínűleg valóságos, ám a nem beavatottak számára láthatatlan mindennapjait. Az átlagnál kevésbé véres, ám mégis látványos, pergő akciófilmben a két sztár a profi biztonságával formálja meg a két csávába került kémet, az illő és jól sikerült zeneválasztás teszi teljessé a borzongató élményt az ilyesmit kedvelőknek, de akit az is érdekel, vajon mi zajlik az aktuális világpolitikai történések hátterében, annak sem érdektelen mozi a Kémjátszma.
