Danny Greene a hetvenes évek Amerikájának legendás figurája volt: nyolc ellene irányuló bombamerényletet élt túl, így nem csoda, hogy előbb könyv, majd film készült az életéből.
1976 nyarán összesen 36 bomba robbant Clevelandben a Danny Greene és a maffia között egyre jobban elmérgesedő háborúban, így már országos figyelmet keltett a törvényt különc módon értelmező figura. 1998-ban Rick Porrello, egy egykori Cleveland-i rendőr írt róla könyvet To kill an Irish Man címmel, ez alapján készült a 2011-es filmváltozat. Az életrajzi könyv jóval részletesebben taglalja a kalandos életrajzot, mint ami egy látványos robbantásokkal teli 106 perces filmbe beleférhet, így a Nem írnek való vidék bővelkedik a tömör sűrítésekben - egyrészt teljesen indokolatlanul használ narrátort, másrészt előszeretettel mesél zenés-klipes összefoglaló betétek formájában, hogy haladni tudjon a történetben.
A film 1960 és 1977 között mutatja be Danny Greene életét: Ray Stevenson még kisimult arcú igazságosztóként jelenik meg a film elején, hogy aztán szépen lassan bajszos maffiózó váljék belőle. Ray Stevensont elsősorban az HBO Róma című sorozatából lehetett korábban ismerni, most bemutatja, hogy milyen érzéke van a karakterformáláshoz: Danny Greene figurájába életet és karizmát lehellt. Paradés mellékszereplők segítik munkáját: Christopher Walken magyar származású karaktere, Shondor Birns abszolút csúcs a kései pályáján, Linda Cardellini, a Vészhelyzet Samantha nővére végre komolyabb szerepben bizonyíthat, sőt még Guy Ritchie felfedezettje, Vinnie Jones is kapott egy kisebb jelenést. A jobb napokat is látott Val Kilmer figuráját, Joe Manditski clevelandi nyomozót részben egy valóban élt személyről, Ed Kovačić clevelandi nyomozóról mintázták.
Jonathan Hensleigh rendező korábban inkább a forgatókönyvírásban remekelt, írt epizódokat Az ijfú Indiana Jones című sorozathoz, de ő írta a kétségkívül legjobb Die Hard film könyvét is, az Élet mindig drágát is. A történetet tehát kézben tartja minden nehézség nélkül, és a retro hangulat megidézésében is sikeresen jár el, a Nem írnek való vidék nem egyszer a Gengszterkorzós hangulatát idézi fel a rendőrség és a maffia harcában.
A film eredeti címe (Megölni egy írt) pontosan foglalja össze a film központi, már-már komikusan abszurd cselekményét, ám a jóval költőibb magyar fordítás a Coen-fivérek William Butler Yeats sorát használta és a Nem vénnek való vidéket parafrazeálta: Nem írnek való vidék. A klasszikus gengszterfilmek legszebb hagyományát idézi meg a film, egy valódi legenda mítoszával együtt mindezt könnyed és laza formában - egyedül a tempó és a ritmus egyenetlen néha, de már csak a vintage autók és ruhák miatt is jó hangulata van a filmnek, még néhány archív híradófelvétel is becsúszik a hitelesség kedvéért.
A Nem írnek való vidék sosem volt a magyar moziforgalmazásban, egyenesen DVD-n érkezett meg hazánkba, úgyhogy az HBO-s tévépremier kiváló alkalom arra, hogy bepótoljuk ezt szórakoztató filmet, ahol az ír kisember mindent túlél, és még csak legyinteni sem tudunk, hogy ilyen is csak a filmekben van.
Kinek? Gengsztereknek és íreknek.
