Hogy pontosan mi is Overdose, a film után is kérdés marad. Hogy ez mégis inkább előnye, mint hiányossága lenne a filmnek, ez benne a szép. Az HBO-tól rossz dokumentumfilmet még nem nagyon láttunk, és ez így van rendjén. Ferenczi Gábor filmje csütörtöktől a mozicsatornán.
A mostanában több Kincsem filmtől hangos mozis közbeszédben idén szeptemberben elkészült az HBO és a Magyar Nemzeti Filmalap együttműködésének első gyümölcse. A felek ugyanis még tavaly októberben szerződtek a moziközönséget is megszólító, kreatív dokumentumfilmek közös létrehozására.
Hogy mi a csuda az a kreatív dokumentumfilm, azt mindenki más megítélésére és fantáziájára bízom, nagyon remélem, hogy nem az, ami nem a „beszélő fejek” kategóriába tartozó. Mert Ferenczi Gábor és csapata sem csinál mást, mint amit egy dokumentumfilmnek csinálni kell. Követi alanyát éveken át (itt nem is elsősorban a lovat, hanem a körülötte álló embereket és az egész jelenséget), együtt él és lélegzik vele, beszélteti őszintén a legféltettebb titkaikról, csak azért, hogy ezzel elérje azt a katartikus élményt, amit a dokumentumfilmtől is várunk.
A film pedig megadja ezt. Sőt, ennél továbbmegy, az eltelt hat év történéseit boncolgatva utólag állít minket nézőket komoly dilemma elé. Vajon mi történt, hogy ennek a tehetséges lónak egy sérülés után ilyen hamar tört meg a karrierje, és főleg, hogy miért nem lehetett újra a csúcson. Dráma a valóságban: mondhatjuk, amikor a vásznon látjuk egymásnak feszülni Mikóczy Zoltán tulajdonos és Ribárszki Sándor tréner motivációit és a bennük rejlő különbségeket. Mikóczy jól menő felvidéki üzletember, aki már a film elején elmondja, nem érdekli őt annyira az acél, amiből meggazdagodott, de hát valamiből el kell látni a családot. Politikus alkat: nyilatkozik, szerepel, az ország vezetőivel fotózkodik, sorsszerűnek vélt döntéseket hoz, lovat állít nemzeti fókuszba. Ribárszki pont az ellenkezője: megszállott, szent őrültként, egyik cigiről a másikra gyújtva, önmagában morogva keresi a ló érdekeit, a versenyen szerzett sérülés utáni gyógyulás lehetőségeit. A film végén egy érzékeny pillanatában mégis bevallja, újrakezdeni vitte ki Németországba a lovat. Halvány utalással említi, családi problémák álltak a dolog mögött.
Világosan látszik: a film alkotói szerint Overdose kérdése mennyire nem szimplán egy versenyló története. 2007-től, a dunakeszi istállótól az ascoti derby-ig eltelt néhány évben volt itt példátlan összefogás, felvett jelzálogkölcsön, német kontra magyar gyógykezelések és edzésterápiák, befektetők nemzeti és privát oldalon, széthúzás végeláthatatlan sajtótájékoztatók, látszólagos megbékélések, de azért sokszor pattanásig feszült hangulat, és még ki tudja mi minden. Nem véletlen, hogy Overdose mind jó, mind rossz értelemben nemzeti jelkép. Mert amit meg lehet oldani egyszerűen, azt mi inkább bonyolultan tesszük! Hiába: két magyar, három vélemény.
Értékelés: 8/10
