Soderbegh-et elrabolták!

Steven Soderbergh-ről időnként megállapítják, hogy felváltva készít Hollywoodnak mainstreamet, a tisztes kaliforniai megélhetés végett, ugyebár, illetve a szívének kedves, kísérletezőbb, és sajnos a kasszáknál nem mindig jól muzsikáló szerelem-mozikat. (Akárcsak Burton, Fincher és sokan mások.) Ám még így sem mondhatjuk felelősségünk teljes tudatában, hogy két egymástól jól elkülöníthető filmográfia-szál csavarodna itt össze az idő kitartott pásztorbotján, hiszen akármelyik Ocean's Eleven epizód túlmutat a szokványos popcorn-sémán, míg ha a másik oldalról közelítünk, akár kultfilmek születését követhetjük nyomon, amikor épp önmegvalósít. (Mondjuk a kétrészes Che Guevara-maratonnal speciel mellélőtt.) Egy szó, mint száz, az ilyen alkotókra mondjuk, hogy igazi egyéniség, mert mindenhol otthagyja a névjegyét, ha dokumentumfilmet készít, ha kólareklámot. Viszont hogy akkor ki bújt a bőrébe, amikor a Fertőzés című film forgott, amíg ő maga feltehetően egy pincében vesztegelt székhez kötözve, betömött szájjal, nem tudni, mert ha ezt mégiscsak Soderbergh követte el, akkor sok mindent kell átértékelnünk.

Vírusvideó

[img id=319623 instance=1 align=left img]Néha unalmas vasárnapokon eszembe jut, mi lehet azzal a vírussal, amivel két-két és fél éve nap mint nap riogattak a hírek, hogy elpusztítja a világot, nálunk még politikai ügy is lett belőle, hogy ki oltatja be magát és ki nem, aztán valahogy kikopott a híradóból. Pedig nem emlékszem, hogy Laurence Fishburne a tévében bejelentette volna, hogy itt a világvége. Valószínűleg mi sem gondoltuk komolyan, hogy megtörténhet, amit korábban csak filmen éltünk át, de azt annyira élveztük, hogy valljuk be, jólesett egy kicsit beleborzongani a veszélybe, immár a VHS-en kívül. Mert vírusfilmet láttunk, ugyebár, körülbelül kilencvenkilencet (közös ismertetőjel, amikor a tudós vázolja a feletteseinek egy grafikonon, milyen intenzitással terjed a betegség a bolygón; ez itt sem marad ki), vannak köztük jobbak és rosszabbak, de feltehetően nincs egyetlen egy sem, amelyikben ilyen kitartóan ne történne semmi. Itt még mindig előhúzhatjuk a ments meg!-kártyát, amire az újfajta nézőpont és merész történetmesélés szóösszetételek vannak filctollal felskiccelve, de egyikünk sem mutatná fel ezeket őszinte arccal a zsűri felé. A Fertőzésben még egy valamire való gonosz sincs, csak a betegség maga. Pedig ilyenkor mindig akad, ha más nem, egy ostoba politikus vagy egy pénzsóvár kutató, akinek a hülyesége nagyban hozzájárul a betegség ijesztő mértékű terjedéséhez. Itt nem, itt mindenki jófiú, mindenki potenciális áldozatjelölt, néhányan azok is (a kimúlt Gwyneth Paltrow a plakáton mennyire nevetségesen ijesztő?!), a vörös sarokban meg ott a tüsszentő veszedelem. És ez valóban nem is hangzik rosszul, mert a franc akarja mindig ugyanazokat a papírmasé figurákat látni – csak hogy most kiderült, ha ezeket kivesszük és nem teszünk a helyükre semmit, akkor ott bizony fekete lyuk tátong, ami elnyeli a moziélmény leglényegét. (Épp tüsszentettem, tehát igaz.)

Izgalom ellen beoltva

De persze nem a főgonosz hiányára akarom kihegyezni a film – szerintem – kudarcát. A karakterek egydimenziósak, a történet egyhangú, a mondanivaló pedig – inkább interjúkból tudható, hogy volt ilyen – annyira el van rejtve a stáblista előtti másodpercekben, hogy alig jön le belőle valami a vászonról. Soderbergh ugyanis azt akarta megfogalmazni, nem kellenek fanatikus terroristák, köjál-ellenőröket megvesztegető kínai konyhások vagy felhergelt E.T.-k ahhoz, hogy a világon végigsöpörjön egy pusztító járvány. Amire azt mondom, hogy oké, és? Attól még Matt Damon, ez fantasztikus képességű színész, legalább megpróbálhatná eljátszani, hogy épp most halt meg a felesége és a fia és ettől ki van borulva, nem csak meglepődve. Attól még lehetne valami íve az elbeszélésnek, azon túl, hogy egyre többen halnak meg; az egyetlen – alig kitapintható, de legalább elviekben létező – fordulópont, amikor a nép tudomást szerez róla, hogy itt most nyakunkon az armageddon és ahogy illik, nekiáll fosztogatni. De egyébként csordogálunk előre, kutatjuk az ellenszert, ami vagy meglesz, vagy nem. Doktor House-nak legalább minden epizód vége előtt 4 perccel eszébe jut, hogy addig mi kerülte el a figyelmüket, itt még ennyi se. A Fertőzés egy egyenletes séta, ahol egyszer csak vége az útnak.

Kinek ajánljuk?
- Aki szeret világvége-filmeken borzongani.
- Aki megelégszik a minél több sztár puszta jelenlétével.
- Akit külön érdekelnek a filmzenék (izgalmas elektro-ütemeket hallhatunk).

Kinek nem?
- Aki markáns soderbegh-i jegyeket remél.
- Aki a madárinfluenzás hírektől is pánikba esik.
- Aki épp Kínába készül.

5/10