Talán a feledhetetlen Kabos Gyula mondta, annak idején: a nevettetés keserű kenyér! Holott hajlamosak vagyunk úgy gondolni, semmi ez az egész, kiállunk, elmondunk pár viccet, learatjuk a sikert, ennyi. Persze, gondoljuk csak végig, ha szépek vagyunk, magasak, vékonyak és megnyerők, nincs is semmi gond. De ki látott már ilyen komikust?
Az ilyen sármos pasik mindig hősszerelmesek, sikeres barátok, és ha IQ hányadosuk végképp alulról súrolja a társalgási szintet, izomra gyúrnak, és akciósztárok lesznek. A komikusok szinte mindig hendikepesek. Ha minden rendben is volna, valami mindig hibázik fizimiskájukban, vagy az orruk túl nagy, vagy a pocakjuk terebélyes, de az is lehet, hogy éppen túl soványak, ráadásul vastag, fekete keretes szemüveget viselnek. És előnytelen külsővel sokkal hosszabb az út a sikert jelentő deszkákig is.
Komikus külsejű, ám szomorú lelkű hősünknek, hogy ide eljusson, sokat, nagyon sokat kell szenvednie. Persze, amikor elmondja néhány frappáns történetét, a közönség hálásan nevet, sőt, kezeit is pirosra tapiskolja örömében, a komikus meghajol, köszönetet int, majd hosszasan üldögél magányos öltözőjében, és szomorúan elmélkedik, mondjuk például, a jó Isten humorérzékén.
Ennek az egésznek annyi köze van a Ki nevel a végén? című filmhez, hogy mint vígjáték, tehát egyfajta nevettetés, szintén nehéz műfaj. És nem fér a fejembe, hogy egy ilyen sármos, jóképű fazont, mint az Adam Sandler, mi vitt rá a komikusi pályára? Mert valami rávitte, sőt, sikereket is arat, engem ugyan még nem győzött meg efféle tehetségéről, de ez nem akadályozza meg abban, hogy főszereplője legyen e filmnek is. Neki ennek ellenére kutyakemény meló ez a film. Én többet nem foglalkozom vele, hiszen akadnak itt azért fontosabb arcok is.
Vegyük például a dühellenes dilidokit alakító Jack Nicholsont. Egyszemélyes Oscar-gyűjtő filmlegenda, a szelíd motorosokat stoppoló zugügyvédtől kezdve az elmegyógyintézet legnormálisabb ápoltjáig, McMurphy-ig, a még gyönyörű Jessica Langét a konyhaasztalon brutálisan meghágó postástól a Lesz ez még így se kedvesen bolond mániákusáig. Mostanában komikus, és persze hogy zseniális. A jó útra tért Ördög. Nyugdíjas korára könnyed, mint egy primadonna. Amikor ártatlanul, szerelmesen néz, hatvanhat éves vásott kölyök. Pozőr, virblis ripacs, a filmvászon gigantikus erejű, delejes tekintetű, öntörvényű félistene. Egy fél pillantásáért érdemes megnézni a legrosszabb filmjét is, itt az övé abszolút főszerep. Ő ezt laza ujjcsettintéssel abszolválja, ahogyan azt az ő kis létszámú kasztjában tennie kell.
Jöjjenek a mellékszereplők. Itt van például az Oliver Stone született gyilkosainak pszichopata tömeggyilkos férfitagját vérfagylalóan alakító Woody Harrelson. Ez alkalommal egy néhány mondatos szerepben láthatjuk, mint Galaxia, a homo-prosti, napközben biztonsági őr. Germán-mániás néhány mondata frenetikus. John Turturrót sem kell bemutatni, hórihorgas figurája számtalan kultikus moziban tűnt már fel, A nagy Lebowskitól a Kvíz Showig. Jelenleg ő is Rydell-Nicholson doktor dühterápiás csoportjának páciense, mint Chuck, a robbanásveszélyes, izgága suttyó. Marisa Tomei (hopp, még egy Oscar-díjas!) most szende, de hoppon maradt szerető, ám szemei szépen fénylenek, mintha...
Luiz Guzman hihetetlen arc, ő például az, akinek nagyon meg kellett küzdenie, hogy sikerüljön. Mexikói arcberendezkedése, tömpe orra, távolülő szemei, alacsony, ám sűrű termete nem éppen filmszerepre predesztinálja, ám ő másképpen gondolta. Ahelyett, hogy Miami külvárosában valamely helyi bossnak lett volna a spannja, ő másképpen gondolkodott, és inkább egész jó filmekben játszott, olyan, talán ismert színészekkel, mint Gene Hackman, Dustin Hoffman vagy George Clooney. Csoportbéli társáért melegen aggódó pubi-mucija hiteles és közhelymentesen vicces.
Folytathatnám, de nyár van és kánikula. A mozikban pedig légkondicionálás van, ezen a filmen pedig úgy lehet szórakozni, hogy közben agytekervényeink se fűtik túl magukat. Persze, a vígjáték ettől még nehéz műfaj marad, ám jelen változata könnyű, hűs, igazi nyári mozivá sikeredett. Ja, és a Jack Nicholson se szép!
