A rendező és címszereplő Takeshi Kitano egyszerű és kedves története a mai Japánban játszódik. A filmben szinte minden cselekmény indíttatása, hogy az egy kilenc éves kisfiúnak örömet szerezzen. Masaó, ez a magányos és félárva kisgyerek, a nyári szünidőben elindul, hogy megkeresse csak fényképről ismert anyját. A sors bizarr őrangyalt rendel mellé a hosszú útra, egy nagyszájú és felelőtlen, kisstílű szélhámost, Kikujirót. Kalandos útjuk során, mely a nagyvárosból a vidéki japán tájakon vezet keresztül, számos furcsa figurával találkoznak, s kiderül, sokkal több közös vonásuk van, mint elsőre gondolták volna.
A Kikujiro nyara afféle japán Szeszélyes nyár road movie-val keresztezve. Filmjéről így nyilatkozik a rendező: "Azért döntöttem a road movie mellett, mert a műfaj lehetőséget nyújt számomra, hogy minél több érdekes figurát és eseményt zsúfoljak a történetbe: itt nyugodt szívvel összehozhatsz egy gyilkost, egy tolvajt, vagy egy mintapolgárt egymással. Ha egyetlen helyszínt használsz, kevesebb mozgásteret engedsz a szereplőidnek, de amint útnak indítod őket, bármi megtörténhet velük. A road movie a legjobb választás a különleges és szokatlan fordulatokhoz".
Takeshi, a színész arca olyan, mint egy öreg ragadozó madáré. Üres tekintet, egy pillanatra sem szimmetrikus arc, tele horpadásokkal, apró rándulásokkal. Mindvégig képes lekötni figyelmünket ez a látszólag kiégett, hebehurgya macsó, akit eljátszik, s akiről persze kiderül, hogy képes tisztán és önzetlenül szeretni, megvigasztalni egy szomorú és csalódott gyereket.
A Kikujiro nyara igen sok forrásból táplálkozik, különös keveréke kommersz és művészfilmnek. Szerepelteti a gengszterfilmek figuráit (korábban ő maga is számos ilyen filmben játszott, s vált híressé), s felvillantja a japán nagyvárosi giccskultúrát. Ugyanakkor filmre viszi a kisfiú álmait, felhasználja a modern és tradicionális japán táncművészet elemeit, s mintha minden filmjének egyik legfontosabb célja lenne megmutatni két embert, ahogyan egymás mellett ül a parton és nézi a tengert.
