Azt gondolnánk, hogy egy olyan sötét és szürke korszakról, mint amilyen az 50-es évek volt Magyarországon, a rendszerváltás után készülnek majd az őszinte és tényfeltáró filmek, amikor már szabadon lehet róla beszélni. De ez nem egészen így van. Gondoljunk csak az örökzöld A tanúra, vagy az Angi Verára, amit nemrégiben vetítettek.
A Napló szerelmeimnek nem egy könnyed nyár esti szórakoztatás, de megéri megnézni, ha le akarjuk tüdőzni a korszak fojtó levegőjét. Igaz, hogy Mészáros Márta mozija még a rendszerváltás előtt készült, de mégis sokkal őszintébben beszél arról az időszakról, mint várnánk. Eleve a filmbéli alaphelyzet rendkívül érdekes, hiszen a főszereplő lány a Szovjetunióban nevelkedett, felsőfokon beszél oroszul, nevelőanyja belügyi tiszt, ő maga pedig csak módjával lázadozik sorsa ellen, mert esze ágában sincs kilépni a jólétből.
Ugyanakkor János nevű példaképét lecsukták, a legjobb barátját pedig kitelepítették. Amikor nézzük a filmet, folyamatosan azon kapjuk magunkat, hogy egy pillanatig sem tudunk együttérezni a főszereplő lánnyal. És épp emiatt szól ez a mozi nagyon őszintén az 50-es évekről. Míg az Angi Vera szereplőivel mélységesen azonosulni lehetett, hiszen nekik a Párt a mélyszegénységből való kitörés kihagyhatatlan lehetősége volt, addig a Napló szerelmeimnek a másik oldalt mutatja be.
Az elkényeztetett, cseppet sem osztályidegen kiscsajt, akinek semmit nem kellett tennie azért, hogy kényelmes élete legyen. Aki puszta lázadásból megy gyárba dolgozni, nem azért, hogy életben maradjon. És ha nincs éppen kedve bemenni aznap melózni…, hát akkor nem megy. És akkor mi van? Megteheti. A film másik különlegessége, hogy teljes mértékben a női sorsok kerülnek az előtérbe. Női szemszögből látni a történelmet, a történelemnek egy ilyen zavaros korszakát: dupla nyereség. Megszoktuk, hogy mindig férfiak rendeznek férfiakról történeteket. Nos, itt egészen más a helyzet. A férfiak csak mellékszereplőként, a háttérben tevékenykednek. És ez nem is mindig baj.
DUNA TELEVÍZIÓ, Május 11., 22:10
