Ez a komédia olyan, mint a fado, a portugál zenei specialitás. Melankolikus, nosztalgikus, szomorú, szerelmes és boldog. Galv-o Teles maga is hódol a műfajnak, 2004-ben Fado Blues címmel készített filmet, produkciós cégének pedig Fado Film a neve.
Aguas Altas a világtól eldugott falu a hegyekben, 800 éves és 50 lakost számlál. Mint minden hasonlónak, ennek is megvan a maga bolondja, pletykás asszonysága, papja és polgármestere, aki kocsmáros is egy személyben. Képeslap szépségű panorámáját a film szinte minden beállításában igyekszik kihasználni.
Aguas Altas a helyi kocsma sarkában kapcsolódik a világ szupergyors információáradatához. Pedro, a fiatal mérnök önkéntes száműzetését tölti itt; egy autópálya megépítésének tervével érkezett, de a projekt nem jött össze. A fiú csinál egy www.aguasaltas.com nevű honlapot, ami a sztráda fontosságát és a falucska jelentőségét hangsúlyozza - ez lesz minden bonyodalom okozója. A spanyol ásványvízmárka, az Aguas Altas ugyanis használja már a doménnevet saját promóciós honlapjához, ezért bepereli a falut. Az 500 ezer eurós büntetés híre felpezsdíti a helyiek nyugalmas életét. A jogvita igazi háborúba fordul, a hazafias lakosok nemzeti ügyként kezelik a helyzetet, a spanyol elnyomás sebei szakadnak fel lelkükben.
A madridi multi egy csinos nővel támad, a kormány is beavatkozik, Aguas Altas a média érdeklődésének középpontjába kerül. A globális és lokális értékrendszer harca (amit mostanában gyakran vászonra visznek, pl: Lápvidék gyermekei, Feltámadás Makucskán) komikus komolysággal osztja meg a lakosokat, még a házasokat is egymásnak ugrasztja. Végül a helyi erők a templom menedékében szavaznak a honlap sorsáról.
A tévedések e vígjátékában az érzelmi szálak is bonyolódnak rendesen. Pedro régi szerelme riporterként érkezik a helyszínre, a mérnök azonban a falu és a "nemes ügy" oldalára állt multiküldöttel melegszik össze. A fináléban aztán mindenki párra lel, még a miniszterelnök embere is táncra perdül a főtéren rendezett ünnepségen.
A nagy sürgés-forgásban pediglen az kristályosodik ki, hogy jobb megmaradni eldugott béke szigetének, mert a világgal összekötő sztráda inkább csak a természettől vág el... S még csupa ilyen bölcsességek kavarognak a fejünkben, miközben kicsit hosszúnak érezzük a hét napjaira tagolt játékidőt, és túlbeszéltnek a honlap ügyét. A Dot.com gyakorlatilag mentes a fordulatoktól, és rengeteg a gyönyörű panorámaképpel díszített üresjárat benne.
