Már régóta foglalkoztat az a gondolat, hogy folyamatosan újra termeljük a problémákat. Nem csak a sajátjainkat, hanem generációról generációra, és már nem is tudni, hogy mi volt előbb: a szüleink idegbaja vagy a sajátunk? Tommi egy 10 éves kisfiú, kamaszodó extrovertált nővérével, időről-időre eltűnő édesanyjával és az ezt feldolgozni igen nehezen tudó, néha kegyetlen és agresszív, máskor kedves és vicces, kisebbségi és egyéb komplexusokkal küzdő apával. Ja és persze anyagilag sem állnak túl jól. Az egyetlen biztos dolog az életében a bizonytalanság. Mondhatnánk, hogy ez egy filmes túlzás, hogy olaszos dramatizálás, de igazából hasonló családok vannak szerte a világon és hasonló érzelmi és egzisztenciális bizonytalanságban nő fel a következő nemzedék is. Hamar megtanulják, hogy a felnőttekben megbízni sosem jár hosszú távú előnyökkel, hogy a szabad választás csak a felnőttek kiváltsága. Addig is nem marad más, mint titkos és magányos séták a háztetőn, alkalmazkodás a végletekig, és szeretni mindezek ellenére a végsőkig. A gyerekek már csak ilyenek. Aztán meglátjuk, mi lesz, ha felnőnek.
