Be kell valljam, Scarlett Johansson titkára egyelőre nem sikerült rájönnöm. Nyilván vannak, akik megőrülnek, ha egy fiatal nőnek mandaringerezd alakú az ajka, de az ember azt hinné, hogy a filmszínészséghez ennél több is kell.
Több viszont egyelőre nincs. A sziget című filmről már lehet tudni, hogy bukás, anyagilag mindenféleképpen, és a producerek éppen a főhősöket hibáztatják. Scarlett Johansson tekintetében biztosan joggal. Az ifjú hölgynek klónt kellene játszania, de ezt úgy oldja meg, hogy éppen csak van, festett hajjal, műkörmökkel, kifejezéstelen ábrázattal.
Persze kár lenne könnyeket potyogtatni a pénzeszsákokért, hiszen A sziget alig vagy egyáltalán nem bújtatott reklámokkal van tele. A trükk elég egyszerű: a történet éppenséggel a mában is játszódhatna, de inkább áttolták a közeli jövőbe, és ettől minden cég földerült: ha egy ilyen filmmel sikerülne bizonyítani, hogy ők tíz év múlva is a piacon lesznek, az lesz ám a csoda. Így aztán beszállt a komputercég, a fürdőruhagyár, a tornacipőkirály és az a divatmárka, amely egyébként is Scarlett Johanssont használja reklámhölgyikének. Ó, csodálatos pillanat, Scarlett Johansson tényleg önmaga klónja, saját magát bámulja a plakáton, míg kollégája előveszi a mostani mobiltelefon-csúcsmodellt, és telefonálgatni kezd. És közben az alkotók azt szeretnék, ha mindezt nagyon komolyan vennénk.
Mert furcsa módon A szigetben van néhány biztató csavar. Elkezdődik, mint negatív utópia, a néző mélyebbre süpped a székben, sajnálja, hogy nem vett még több kukoricát, mert a falanszterjelenet kétórányira széthúzva kimerítő lesz, de nagyon. Aztán átmegyünk egy jó kis üldözéses akcióvalamibe, itt van igazán elemében a rendező, Michael Bay, bár az események egyre valószínűtlenebbek, a hősök lezuhannak a hetvenedik emeletről, de elkapnak valami hálót, így aztán a sminkjük sem sérül, aztán átmegy rajtuk egy teherautó, de valahogy azt is megússzák. A megoldás nem az, hogy csak vicc volt az egész, hanem, hogy csak a néző nézzen, a többi nem számít.
Néznénk is, ha volna mit, de sajnos valami emberi tanulsággal akar záródni a mű, és az már nem tesz jót senkinek. Tényleg rossz az egész.
Ehhez képest igazságtalanság, hogy a felelősséget a férfi főszereplőre is ki akarják terjeszteni. Ewan McGregor megtesz mindent, amit kell: néz, fut, motorozik, beszél hivatalosan és skót tájszólással. Nem váltja meg a világot, de ebben a szerepben nehéz is lenne. Ez egy ilyen film. Csak az nézze meg, akinek nincs jobb dolga. Meg az, aki esetleg ki akarja deríteni, hogy a fordító miért magyarította a Bentleyt Jaguárra.
