Kollektív bűnösség

  • TóCsa / PORT.hu

A II. Világháború kalandos-romantikus oldala lassan már a múlté, hacsak Tarantino fel nem támasztja az Inglourious Basterdsben. Az igazán drámai oldalt jelentő Holokauszt-mozik is kezdenek kifulladni annak hatására, hogy a Schindler listája után szinte nagyüzemben gyártották őket. Most jött el a német lélek megismerésének időszaka.

Élet a hátországban
Bár a tartalmát átnézve azt hihetnénk, hogy a Good is egy a sok Holokauszt-mozi közül, a film cselekménye sokkal több rokonságot mutat a nálunk nemrég mozikba került A csíkos pizsamás fiúval, melynek csak az utolsó jelenete játszódik a haláltáborban. Ahogy ott Mark Hermant, itt Vicente Amorim rendezőt is sokkal jobban izgatja az, hogy mi vitte rá a német népet arra, hogy részt vegyen egy ilyen borzalmas rémtett elkövetésében. A film elsődleges célja bemutatni, hogy a náci párt tagjai is emberek voltak, és bizony akadtak köztük jó emberek is, de a kor társadalmi nyomása képes volt mindent megrontani.

Jóból is megárt a sok
A Good egy régi színdarab filmes átirata, és mielőtt bárki azt hinné, hogy felmenteni szeretné a németeket a bűnük alól, ez nagy tévedés. A helyzet csupán annyi, hogy ma már talán túl egyszerűnek hat szimplán jóként és gonoszként bemutatni az embereket, hiszen a valóságban mindenki sokkal komplexebb ennél. A történet főhőse egy egyetemi tanár (Viggo Mortensen), akinek szétesőben lévő családi élete ellenére a szakmájában komoly sikert arat, amikor a náci párt felfigyel az egyik munkájára. Felkérik egy elsőre látszólag jóindulatú tanulmány elkészítésére, mellyel akaratlanul is egyre magasabb pozíciót kezd betölteni Hitler oldalán. Közben egyik legjobb barátját, a bohém zsidó Maurice-t (Jason Isaacs) egyre inkább fenyegeti az elharapódzó zsidógyűlölet, ás talán Halder az egyetlen, aki segíthet rajta a bajban.

Summa
A fontos mondanivaló ellenére a film sajnos elég súlytalan. Mortensen kicsit túl szürkére vette Halder figuráját, így meglehetősen nehéz vele azonosulni annak ellenére, hogy pont egy átlagembert alakít. Mivel a filmet teljes egészében Magyarországon forgatták, öröm nézni a korhű helyszíneket és díszleteket, viszont sajnálhatjuk, hogy a rendezőtől és az operatőrtől mindössze egy korrekt tévéfilm szintjét megütő látványvilágra tellett. A dráma kibontakozása túl lassúra sikerül, így sajnos a történtek igazi súlyát csak a zárójelenetben van alkalmunk felmérni.

Kinek ajánljuk?
- A II. Világháborús korszak fanatikusainak.
- Akik szeretik, ha véletlenül budapesti helyszíneket ismerhetnek fel a film nézése közben.

Kinek nem?
- Akik szerint csak azok az igazán jó világháborús filmek, melyek a csatatéren játszódnak.
- Szociálisan nem érzékeny embertársainknak.


6/10