Ismét egy film, amely a hollywoodi álomgyárban játszódik, s egyben ki is karikírozza ezt a világot.
Steven Phillipsszel (Albert Brooks) a sikeres forgatókönyvíróval egy napon producere szerződést bont. Az ok egyszerű: Steven munkái unalmasak, hiányzik belőlük a spiritusz. A férfi szintén híres kollégájához és barátjához, Jackhez (Jeff Bridges) fordul segítségért, aki elárulja, hogy egy múzsától kapja az ihletet. Steven csakhamar szintén az "isteni" ihlető, Sarah (Sharon Stone) ügyfelévé válik, s a kezdeti bizalmalanság után felesége, Laura (Andie MacDowell) is összebarátkozik a Múzsával, aki cseppet sem szerény kívánságaival teljesen összekuszálja Phillipsék életét. A képtelen történet szinte kiállt a vígjátéki feldolgozásért, s ez a rendező-főszereplő Albert Brooksnak kiválóan sikerül is. Meglepő fordulatokkal teli filmet, sziporkázó, önfeledt mókázást látunk két színész jutalomjátékával. Sharon Stone-ról tudtuk, hogy gyönyörű, azt is hogy az egyik legintelligensebb hollywoodi sztár, s most az is kiderül róla, hogy vígjátéki szerepben is kitűnő. Albert Brooks remekel a forgatókönyvíró szerepében, amely számára nemcsak testreszabott, - hiszen évtizedek óta ez egyik fő foglalatossága - de sokoldalúságát és tévés show-műsorokban szerzett jártasságát is bizonyítja a szédületes poénokkal. Hollywoodi könnyedségű, kellemes, szórakoztató film "A múzsa csókja", s nem is akar több lenni. Csak éppen nagyon meg tudja nevettetni az embert. De hát ez éppen elég.
