Konzoljáték szélesvásznon

Hitman egy kopasz bérgyilkos, akinek nincs neve, csak száma (47-es), fekete zakót hord vörös nyakkendővel, a gyilkoláshoz ért, a nőkhöz nem. A Hitman játéksorozat hangulatosra sikerült, nem csoda, hogy meg akarták filmesíteni. Hát ez nem sikerült.

A négy játék kiváló alapanyag lett volna egy olyan rendező kezében, mint a Bourne-rejtélyt levezénylő Doug Liman, vagy a két folytatást jegyző Paul Greengrass. A Hitmant viszont Xavier Gens rendezte, aki néhány vegyes fogadtatású francia thrilleren kívül nem sokat tett le eddig az asztalra. A forgatókönyvet Skip Woods szállította neki, aki még a Kardhalban is jobban egy történetbe tudta gyúrni az akciófilmes kliséket.

És a végeredmény? A Hitmanen ülve olyan érzésem volt, mintha Woods elaludt volna, amikor a játékokról meséltek neki, így csak néhány jelenetet írt pontosra, amire emlékezett, a többi, amivel kipótolta, nem is illik a történetbe. A megrendezett film ugyanilyen egységekre szakad: van négy jó akció és három vicces romantikus jelenet, ami jó, és minden, ami ezt kipótolja, rossz: mert ez utóbbiak nemcsak nem hitmanesek, de nem is filmszerűek.

A film főgonosza Ulrich Thomsen, akit a dán Születésnapból és Szász János Ópium című filmjéből már ismerhettünk, az orosz elnök egyik hasonmását alakítja. Az eredeti játékban máshogy volt: egy őrült tudós, Ort-Meyer professzor képezte ki a sorszámozott, kopasz mészárosokat egy romániai elmegyógyintézet pincéjében, hogy a velük legyilkoltatott politikusok, gerillavezérek, és yakuza főnökök helyére klónokként lépjenek fel, így akarta uralni a világot. A filmben ez is sokszor bevillan, de ezt keverik a játék második részének orosz főgonoszával. És ez az ötvözés még a film javára is válna, ha nem lenne ettől minden kicsit zavaros.

A főszereplő kiválasztása szintén nem volt szerencsés. Jason Statham egyértelműen jobb lett volna, mivel már A szállítóban is hitmanosan nézett ki, helyette Timothy Olyphant alakította a 47-est, aki olyan, mintha az érettségi előtt szivatásból borotváltak volna kopaszra a haverjai. A tetovált arcú nő, Olga Kurylenko az, aki megfelel az eredeti elvárásoknak is: dögös orosz luxuskurvát játszik dögösen. Hitman felesleges csomagjaként több vicces és/vagy pucér jelenetekben remekel.

A sorozatfüggők két nagy kedvence is felbukkan kisebb mellékszerepben: Henry Ian Cusick (a Lost Desmondja) fegyverkereskedő, az orosz elnök őrült testvére igazi őrült, Robert Knepper (a Szökésben T-Bag) is jól hozza a Hitmant legyőzni képtelen, folyamatosan elvtársazó orosz titkosszolgálati tisztet.

A Hitmant sokszor élveztem, mégsem érzem, hogy ez film lett volna. Hiába van benne még metróban kardozás, Jézus-pózban géppisztolyozás, az egyik jelenetben pedig helikopterrel is lőnek a templomban bújkáló főhősre. Szóval mindez hiába közelíti meg a Casino Royale-ban bemutatott verekedések és lövöldözések színvonalát, attól ezek még különálló jelenetek maradnak. És ha néha meg is idézik a játékot (mikor például Timothy Oliphant egy vörös kárpitos étterem mosdójába indul gyilkolni, és végig a tarkójának szegeződik a kamera a Gellért szálló folyosóin), a Hitman-rajongók is csalódottan távozhatnak a moziból.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu