Ha csak annyi érdeme van az Apám beájulna című új magyar filmnek, hogy felfedezett számunkra egy istenáldotta tehetséget, egy bűbájos kamaszlányt, aki elvitte a vállán - valójában a naív-durcás-kedves pofikáján - ezt a dagadtra felfújt, színes filmléggömböt, már a pénzünknél vagyunk. (Mozijegyileg.) Mert Gáspár Kata a premier vitathatatlan nyeresége!
De Sas Tamás rendezőnek, és munkatársainak, akik mellé álltak, más is a javára írható. Salinger Richard azonos című, több kiadást megért, eladási sikerlistás tiniregényének kiszemelésével arra a fiatal korosztályra figyelt fel, amelynek tagjai töltik be nagyrészt a multiplexek vetítőtermeit. Ám amelynek tagjai legfeljebb hollywoodi opuszokban láthatják viszont önmagukat, hol horrortörténetek áldozataiként, hol idétlen vidámkodások elkövetőiként. (Török Ferenc Moszkva tere kivétel volt, úttörés, de nem tartós áttörés.)
Sas felmérte a kort s a lényeget, és elhatározta, hogy felviszi a multiplexek vásznára ezt a mozgóképen (is?) elhanyagolt nemzedéket. Nem egyszerűen tinédzserfilmet, hanem ezen belül tudatosan multiplexfilmet akart kihozni Salinger két tinédzserlány-szereplőjének egynyári külföldi kalandjaiból.
A szándék a javára szól. Az eredmény súlyos kívánnivalókat hagy maga után.
Az apám beájulna legfőbb baja, hogy tényleg olyan, mint egy dagadtra fújt léggömb. Kívül színes - napfény, tenger, utazás, szerelem -, belül üres. Felszíne van, mélysége nincs. Tiniszereplőiről szinte semmit nem árul el azon túl, hogy tiniknek tulajdonított szlengben szeretnek beszélni. Ez hol bejön, hol ordítóan erőltetettnek hat. De hogy egymáshoz, önmagukhoz, az éppen becserkészni vágyott világhoz milyen kapcsolat fűzi őket, annak hiteles, árnyalt érzékeltetésével adós marad a film. Becsöppennek egy szituációba, túllépnek rajta, újabb belecsöppenés, újabb túllépés, időnként emlékek, majd újra elölről a sor, mindez annyi érzelmi-szellemi tartalommal felöltve, mint amilyen egy vasúti menetrendben van. Különösen a film első felében kínos ez az élettelenség, a balatoni-krétai kalandok felszínessége, töredezettsége. A történet második része, a barcelonai és olaszországi kiruccanás már kezd megtelni élettel, de az események menetét kívülről irányító kéz itt sem tudja láthatatlanná tenni magát. A főszereplőt, Szarkát alakító Gáspár Katát eredendő tehetsége átlendíti a legmesterkéltebb mondatokon és szituációkon is, csodával határos módon minden természetes és hiteles lesz általa, amit tesz és mond, de a többiek - beleértve a felnőtt szereplőket is - olykor csak küszködnek a karakter és egyéniség nélküli szerepekkel.
