Gárdos Péter legújabb filmjében Kosztolányi egyik novellájához nyúlt, hogy abból rendkívül jól felépített, szép képekben gazdag, régi korokat idéző filmet készítsen.
A felekezeti iskolában a fiúk csínjei egyre durvábbak. Weigl atya (Lengyel Tamás) úgy érzi, ideje véget venni a Zoltán atya (Váta Lóránd) képviselte liberalizmusnak. Zoltán atya a Titanicon meghalt öccsét gyászolva lassan megfeledkezik a gyerekekről, akik a Weigl atya által bevezetett rendben lassan kifordulnak önmagukból.
A Tréfa végén harapni lehet a csendet a moziteremben. Az oly sokáig ártatlanságukat örző képsorok csupán az utolsó percekben vesznek drámai fordulatot - s bár ez a fordulat tökéletesen előkészített, mégis letaglózza nézőt. Bíró Zsuzsa forgatókönyve rendkívül jól felépített, mely nemcsak az azonos című Kosztolányi Dezső novellából, de az egész Kosztolányi univerzumból merít történeteket és karaktereket.
Gárdos filmje igazi régivágású mozi, mely mind képeiben, mind a szereplők játékstílusában a magyar film hőskorát idézik. A film elején még zavart a kissé színpadias hangnem, de a film végére már teljesen helyénvalónak éreztem. Lengyel Tamás lubickol Weigl atya szerepében, de a film gyermekszereplői is remekül megállják a helyüket.
A Tréfa szerencsére nem törekszik semmiféle újításra, nem kísérletez, az ami, egy igazán üdítő klasszikus adptáció.
