Simon Yates és Joe Simpson azon kevesek közé tartoznak, akiknek sikerült feljutnia a perui Andok 7000 méter magas csúcsára, a Siula Grande-ra. Joe később nemzetközi hírű könyvet írt történetükről, mely elsősorban nem a feljutásuk, hanem a lejutásuk révén vált emberfeletti teljesítménnyé. Joe ugyanis leereszkedés közben eltörte a lábát, ráadásul társa egy sikertelen mentési kísérlet után magára hagyta azt gondolván, hogy halott. Joe egy jégszakadék mélyén találta magát, törött lábbal, kilométerekre az emberi segítség minden lehetőségétől. Aztán két kézzel, egy lábbal, zuhanva, gurulva valahogy elindult a sziklás, jeges, meredek hegyoldalon lefelé. A film nagyrészt az ő pokoli megpróbáltatásokkal teli, sok kilométeres, magányos útját írja le.
A "Zuhanás a csendbe" egy olyan mozi, mely ritka érzékenységgel találja meg az egyensúlyt játék-, dokumentum- és természetfilm között, ugyanakkor legalább annyi feszültséget rejt magában, mint egy izgalmas thriller. Elkerüli a valóság-show-k intimizmusát, a dokumentumfilmek szárazságát és a látványos természetfilmek tipikus képeslapvilágát, a rendező elsődleges célja láthatóan az, hogy "igazi moziélményt" nyújtson. Az eredeti helyszínen, kis híján jéggé fagyasztott színészek és stáb segítségével rekonstruált történetet az eredeti szereplők kommentálják (Joe és Simon helyenként dublőrként is közreműködött). A mű alapjául szolgáló, azonos című Joe Simpson könyvet 1988-as megjelenése után 14 nyelvre fordították le, s megfilmesítését Tom Cruise is tervbe vette. Kevin Macdonald adaptációja 2004-ben megkapta a legjobb brit film díját.
Az eszméletét gyakran elvesztő, hallucinációkkal küszködő és egyre inkább emberi roncshoz hasonlító hegymászó útja során olyan élményt élt át minden ízében, melyet mások filmek vagy drogok segítségével vélnek megtalálni. Joe részletes visszaemlékezései alapján maga a néző is részese lehet egy halál közeli élmény színről színre való megtapasztalásának, történetének élményvilága a meditáció belső ürességet (void) megcélzó állapotához hasonlít. A film a legreménytelenebb pillanatokban megszólaló fekete humort sem nélkülözi, egyik legemlékezetesebb jelenete egy agyban ordító Boney M. szám zenei aláfestésével zajlik.
A teljes egészében időtlen természeti környezetben játszódó film rokondarabja Gus Van Sant "Gerry" című mozijának, melyben két sivatagban eltévedt fiút követ a kamera. Míg Van Sant egyben Tarr Bélát imitáló minimál stillbravúrként építi fel filmjét, Kevin Macdonald-nak eszében sincs művészkedni. A "Zuhanás a csendbe" egy megtörtént eset hűséges és objektív dokumentálásának tűnik, mégis bele- és túlmagyarázás nélkül, teljes természetességgel közvetít a szituációból adódó transzcendens és filozófiai kérdéseket.
A film skót rendezője egyébként nem akármilyen családfával bír, a miskolci születésű világhírű újságíró, Emeric Pressburger unokája és Andrew Macdonald (a "Trainspotting" producere) testvére. Úgy tűnik, Macdonald egyik legkedvesebb témája a túlélés, munkáival pedig igyekszik megcáfolni azt a nézetet, miszerint egy dokumentumfilm sosem lehet olyan izgalmas és drámai hatású, mint egy játékfilm. Oscar nyertes "One Day in September" (2000) című filmjében az 1972-es müncheni olimpiai gyilkossággal foglalkozott, melynek során izraeli atléták estek áldozatul palesztin terroristák támadásának. A rendező a történetet ezúttal is túlélőkkel mondatta el. Mick Jagger-ről forgatott 2001-es filmjében, a "Being Mick"-ben pedig a sztárt óriási, energikus figuraként s egyben túlélőművészként ábrázolta. 2003-as mozija, a "Zuhanás a csendbe" egy olyan hegymászó film, mely azok számára is meglepetés lehet, akiket egyáltalán nem érdekel a hegymászás.
