Két szerelmes pár, mindig együtt jár - két amerikai lány és két brit férfiú keveredik szerelembe majd cserél párt, miután az ígéretesen induló románcokat szétzilálja a kifürkészhetetlen, sorsnak becézett rideg valóság. Megcsalás, árulás és folyamatos ámítás fűszerezi a szerelmi bonyodalmakat minden résztvevő fél közreműködésével.
A hűvös angol szépfiú nekrológíró Dan (Jude Law) a pillanat tört része alatt szeret bele a jenki sztriptíztáncosnőbe, Alice-ba (Natalie Portman), és a lány rebellis életvitele egy mérsékelten sikeres regény megírására inspirálja. Mindeközben a széplelkű nőcsábász könyve borítójának fotózásakor menthetetlenül rabja lesz a fotográfus hölgy (Julia Roberts) két szép szemének, aki viszont elutasítja, s később megismerkedik egy jóképű orvossal (Clive Owen), és házasság lesz a vége. Ez a fordulat történetesen nem egyezik a filmet lezáró eseménysorozattal, itt még csak a közepén járunk ennek az egykori ókori drámákhoz hasonlatos mozinak, s a hasonlat nem is véletlen: ezt a filmet bizony egy New Yorkban sikeresen futó színdarabból adaptálták mozivászonra.
A történet is magáért beszél - a Közelebb vérbeli kamaradráma, annak minden jellegzetes tulajdonságával, érzékletes, bonyolult szerkezetű emberi viszonyok ábrázolásával, melyhez elengedhetetlen és kitűnő eszköz a tökéletesen megkomponált dialógusok egész sora. Mindez műfajából adódóan jellemzi a Közelebb című filmet is, melynek főszerepeiben négy remek színész állta a sarat a szerelmi csatározásban. Jude Law az Alfie címszerepe után ismét szívtiprót alakít, ezúttal azonban érzékenyebb oldaláról közelíti meg a figurát, akit néhol túl érzelgősnek vagy akár gyengének láthatunk, de mindez szándékos, a játék része. Julia Roberts hiteles a finom művészlelkű fotós szerepében, bár a figura hisztériája nem az ő asztala, ez nyilvánvaló, ahogy Natalie Portmant sem a könnyűvérű sztripper szerepében érezzük megkapónak, ellenben a megbántott szerelmes pillanataiban igazán remek alakítja a figurát. A darab legkiemelkedőbb egyénisége azonban mégis Clive Owen, akinek alakításából - a többiekével ellentétben - mindennemű mesterkélt, sokszor erőltetett vonás hiányzik: egyszerűen kitűnően hozza az eszét vesztett szerelmest, a féltékeny szeretőt majd a kegyetlen bosszúállót. Owen képes feledtetni a film hiányosságait, melyek leginkább a zavarosan kezelt idősíkok miatt lépnek fel, megzavarva az egyébként remek jelenetek kontinuitását.
Mike Nichols bár korai alkotásai- pl.: A 22-es csapdája - zsenialitására nem tudott rálicitálni, legújabb filmje elfogadható kamaradráma, négy remek színész közreműködésével, akiknek játékát bárhol, bármilyen filmben valódi öröm nézni.
