Az elmebeteg bűnöző és a depressziós rendőr örök harcának újabb felvonása, pár váratlan fordulattal fűszerezve. A gyilkos ezúttal nem gonosz lelkű géniusz, hanem egy szerencsétlen balek, de a megszokott, csendben hömpölygő unalom azért a régi.
Egy mindenre elszánt, eszelős gyilkos és egy munkába belefáradt, lelki beteg nyomozó macska-egér játéka valamivel több, mint kilencven percben. A Bárányok hallgatnak óta ez a történet különböző csomagolásban Hollywood egyik legkeresettebb exportcikkévé vált, egyes üzleti években még az elsüllyedt hajókon szövődő szerelmeknél és a klónozott dinoszauroszok ámokfutásánál is jobban jövedelmezett a pénzüket Microsoft-részvények helyett filmekbe invesztáló befektetőknek. Az idei nyáron a Hannibál mellett a Leskelődő és A pók hálójában című színes, szélesvásznú adrenalin-stimulánsokat is Magyarországra zúdították az amerikai filmgyárak, így a hazai thrillerpiacon a végletekig erősödött a verseny.
A Hetedik óta Morgen Freeman nem Miss Daisy életvidám sofőrjeként, hanem meggyötört, kiégett, rémképek elől menekülő rendőrnyomozóként él az átlag médiafogyasztó tudatában, ezért nem csoda, hogy a producerek sokszor keresik fel meggyötört, kiégett, rendőrnyomozók megformálására vonatkozó szerepajánlatokkal. Ezúttal a Gyűjtő felemás folytatásának szánt A pók hálójában című filmben tűnik fel, hogy egymaga vegye fel a harcot egy őrült gyerekrablóval, és persze a Leskelődő látványvilágával. A történet szokványosan indul: egy gyermekkora rémképeitől elgyötört pszichopata több évnyi tervezgetés után elrabolja egy szenátor lányát, hogy a hírműsorok hátán bekerülhessen a legelvetemültebb bűnözők panteonjába. A nyomozó munkájának megsegítésére különböző ötletes feladványokat hagy hátra maga után, sőt a hagyományokhoz hűen még titkos bűntanyájára is elvezeti a rendőröket.
A cselekmény azonban nemsokára váratlan fordulatot, illetve váratlan fordulatokat vesz; emberrablónk hibát hibára halmoz, ráadásul még a szerencse is elpártol tőle. A film közepére beteg elméjű zseni helyett már csak egy szánalmas baleknak tűnik, akit még egy tizenkét éves kislány is hülyére vesz. Egy idő után azonban rá kell döbbennünk, hogy a történet szálait egy addig minden gyanú felett álló figura mozgatja, és a gyerekrabló csak mellékszereplője egy ördögi sakkjátszmának.
A fentiekből is kiviláglik, hogy a Pók hálójában alkotói a sorozatgyilkos-krimik törzsközönségét célozták mag, a bennük élő klisék kiforgatásával igyekeztek izgalmassá festeni alkotásukat. A kusza, kiagyalt történetet azonban pár apró logikai következetlenség és számos átgondolatlan részlet piszkítja be, így Morgen Freeman egyenletesen jó alakítása ellenére sem több ez a film, mint egy érdekes, újszerű csomagolásba bújtatott tucatáru a sarki videotéka polcán.
