A nagyszerű "Eső után" című rövidfilm szerzője izgalmas, jó kis minimalista filmet készített egy szerelmespárról. Vagy egy volt szerelmespárról. Vagyis egy párról. Vagyis... egy nőről és egy férfiről? De leginkább egy nőről (nekem róla).
Akkor hogy is van ez? Így: a film egy elhidegülőben lévő pár életét meséli el epizódszerűen, egy-egy egyszerű képben. Ahogy halad előre a történet, úgy távolodnak el egyre inkább egymástól. A legnagyobb távolságot mégis inkább a nő teszi meg, a férfi kicsit talán mintha az első pillanattól az utolsóig nem túl sokat mozdulna. Inkább Csilla filmje nekem a Kythera, mintsem Bandijé.
Csilla tévét néz, mackónadrágban. Ráken valami fehér krémet egy pattanásra az állán. Visszaül. Fehér pöttyel az arcán tovább nézi a tévét, amikor csöngetnek. Bandi az. Bandi kövér, egyszerű ember, meccset szeret nézni a tévében meg szereti, ha Csilla azt csinálja, amit ő mond. A következő képen már ketten ülnek a tévé előtt. A fal fehér, a lakás sivár. Ilyen Csilla és Bandi élete, illetve néha megszínesíti a két szomszéd modell lány meg a kicsinyes pasiügyeik. De ilyen: mackónadrágos, sörivós, tévénézős, csupasz falas.
Színes szirmok, kagylók lebegnek a tengerparti kavics felett a vízben - ezzel a közelképpel indul a "Kythera". Még szó sincs róla, de már tudjuk, ahogy ott látjuk ülni Csillát a kanapén, a fehér fala előtt, hogy ez a kontextustól független kép valami olyan helyen lehet, ahová ő soha nem fog eljutni. Watteau "Indulás Cythere szigetére" című rejtélyes festménye, amely talán a film ihletője, egy ponton elő is kerül: Csilla nézegeti egy albumban, amelynek szövege egyúttal értelmezési lehetőséget is kínál: Kythera az elérhetetlen boldogság szigete. Eljutnak ide? Ha igen, jó-e, ha eljutnak? Ha igen, milyen áron? Ha nem, miért fizettek ezzel?
A sziget mint a két ember megvalósulatlan intimitásának metaforája ott kísért a tengerparti képekkel végig a Kytherában. A film, a színészek játékának ingadozásai ellenére folyamatosan ébren tartja a feszültséget, s bennünk az érdeklődést, hogy mi lesz ezzel a párral. Illetve ezzel a férfival és ezzel a nővel. Leginkább ezzel a nővel (hiszen valljuk be, Bandi mindvégig nem "annyira" nyerte el a szimpátiánkat). Letisztult, pontos film a Kythera, Mészáros Péter úgy bánik a nagy formával is, mint a kicsivel - aki látta az Eső utánt, tudhatja, ez dicséret.
