Ismét egy félrevezető, megtévesztő filmcím. Szó sincs e filmben magas színvonalú szexuális aktusokról. Sőt, éppen ellenkezőleg. Anne (Juliette Binoche) az ismert Elle nevű női magazin szerkesztője, aki éppen diákprostituáltakról ír cikket, azonban ahogy egyre mélyebben megismeri témáját és ahogy közeledik a leadási határidő, a középkorú újságírónő úgy szembesül saját szexuális életének "maradványaival".
A női szexus
A filmek egyik megdönthetetlennek tűnő tabuja a női szexualitás kérdése. Még a direkt, közvetlen és szemérmetlen, explicit aktusok megjelenítésére szakosodott pornóműfaj sem képes igazán kezdeni valamit ezzel a témakörrel. Túlnyomó többségében a nő csupán eszköz e filmekben, a férfi kielégülésének kelléke. Még akkor is, ha lényegesen több női pornósztár neve forog a köztudatban, mint férfié, akiknek az arca jószerivel nem is látható e filmekben. Még a leszbikus pornó is elsősorban a férfiaknak szól, hiszen az ilyen jelenetekben részvevő hölgyek leggyakrabban olyan pozitúrákban, olyan beállításokban kényeztetik egymást, melyek elsősorban a heteroszexuális aktust idézik, méghozzá férfiszemszögből. Az idevágó "mainstream" filmek természetesen még szemérmesebbek, azonban ha valaki kendőzetlenül, őszintén és minden mellébeszélés nélkül nyúl a témához, szinte garantált a botrány. Az ismertebb példákat, mint pl. Nagisza Oshima Érzékek birodalma című filmjét ronggyá vágta a cenzúra, és a pornográfia címkéjét sütötte rá, mint ahogy a francia Catherine Breillat művei is rendre megkapják ugyanezt a billogot. A Franciaországban élő és dolgozó, fiatal lengyel Malgorzata Szumowszka bombasztikus és provokatív Szex felsőfokon-ra magyarított című filmjében igen finom eszközökkel, kevésbé botránykeltő szándékkal nyúl a női szexus témájához, mikor egy középkorú újságírónőt szembesít saját és környezete romos szexualitásával, amint az egyetemi tandíjukat prostitúcióval megkereső diáklányokról ír riportot.
A mókuskerékben
[img id=353440 instance=1 align=left img]Anne sikeres riporter a menő női magazinnál, az Ellénél. Éli a pályájuk derekán, ötven felé járó értelmiségi nők tipikus életét. Reggel reggelit készíteni, a férjet munkába, a gyerekeket iskolába indítani, aztán saját magát is "összerakni", munkát szervezni, főnökkel egyezkedni, ebédre bevásárolni, mosni, főzni, dolgozni, majd este mosolyogva várni a családot, aztán egész éjszaka ismét dolgozni. Másnap ugyanez elölről. Gépiesen lát neki mostani témájához is: két fiatal, üde és bájos egyetemista lánnyal készít riportot, akik tandíjukat finoman szólva eszkort-szolgáltatással, valójában prostitúcióval keresik meg. Az életet könnyen vevő, temperamentumos lengyel Alicja (Joanna Kulig) és a francia Charlotte (Anais Demoustier) nyíltan, őszintén válaszol a kezdeti, rutinból feltett kérdésekre, és érdekes módon ez a nyíltság Anne-t szabadítja fel. Hirtelen látni kezdi, mi zajlik körülötte, hogy ezeknek a lányoknak nem holmi alvilági figurák az állandó partnereik, hanem tisztes meglett, középosztálybéli családapák, akik már unják a feleségük melletti rutin-szexet (illetve annak is a hiányát), valamint ezek serdültebb fiúgyermekei, akik itt szerzik meg első szerelmi tapasztalataikat. A szembesülés saját szexusának romjaival Anne-ra megvilágosító erővel hat.
Lapzárta előtt
Anélkül, hogy közhelyes vulgárpszichológiai fejtegetésekbe bocsátkoznék, az legyen egyértelmű, hogy a női szexust – a férfiakkal ellentétben – a lélek vezérli. Éppen ezért megfoghatatlan valami, főleg egy férfi számára. Ennek megfelelően, Szumowskát sem a középkorú nők testisége érdekli elsősorban, de még csak a riportbéli fiatal lányoknál sem az a leglényegesebb. A szexuális aktus fizika, technika, míg a lényeg valahol máshol van. A lányoknál még máshol, Anne-nál már máshol. Szumowska feladata pedig az, hogy ezt a kettőt összehozza valahogyan, illetve, hogy a lényeget megtalálja. Méghozzá illedelmesen. Juliette Binoche – egyik kedvenc színésznőm – a legtermészetesebb színésznők közé tartozik. Minden felesleges sallang, allűr és gesztus nélkül képes létezni a filmvásznon, és ez a szertelen magától értetődőség minden filmjét megkérdőjelezhetetlen hitellel ruházza fel. Anne karakterében itt is önmagát adja, s mivel semmit nem játszik meg, ezért játékát minden fenntartás nélkül elhiszem. Szumowska pedig érzékeny figyelemmel képes olyan szituációkat teremteni, melyekben lelkének legapróbb rezdülései is plasztikusan mutatkoznak meg. Természetesen, ehhez kellenek a hasonlóan igen spontán jelenségek a két diáklány személyében, akik kitűnően "működő" médiumok Anne akaratlan önfeltáró pszichotripjéhez. Férfiszemnek nem mellesleg igen kedvesen mutatnak a pikánsabb jelenetekben, melyek remélem, nem botránkoztatnak meg senkit ma már. Szexről csak nem illik pironkodva és szemérmesen beszélni… Azt a filmet viszont kőkeményen meg fogom büntetni az elkövetkezendőkben, amelynek alkotói a drámai csúcspont zenei aláfestését Beethoven 7. szimfóniájának amúgy fenséges Allegretto-tételével látják megoldani. Ordító közhely.
Kinek ajánljuk?
- Lányoknak, asszonyoknak.
- M.édiaszakos hallgatóknak.
- Veres Pali bácsi régi rajongóinak.
Kinek nem?
- Prűdeknek.
- Hímsoviniszta fallokratáknak.
- Akciókedvelőknek.
8/10
