A női szexus

A filmek egyik megdönthetetlennek tűnő tabuja a női szexualitás kérdése. Még a direkt, közvetlen és szemérmetlen, explicit aktusok megjelenítésére szakosodott pornóműfaj sem képes igazán kezdeni valamit ezzel a témakörrel. Túlnyomó többségében a nő csupán eszköz e filmekben, a férfi kielégülésének kelléke. Még akkor is, ha lényegesen több női pornósztár neve forog a köztudatban, mint férfié, akiknek az arca jószerivel nem is látható e filmekben. Még a leszbikus pornó is elsősorban a férfiaknak szól, hiszen az ilyen jelenetekben részvevő hölgyek leggyakrabban olyan pozitúrákban, olyan beállításokban kényeztetik egymást, melyek elsősorban a heteroszexuális aktust idézik, méghozzá férfiszemszögből. Az idevágó "mainstream" filmek természetesen még szemérmesebbek, azonban ha valaki kendőzetlenül, őszintén és minden mellébeszélés nélkül nyúl a témához, szinte garantált a botrány. Az ismertebb példákat, mint pl. Nagisza Oshima Érzékek birodalma című filmjét ronggyá vágta a cenzúra, és a pornográfia címkéjét sütötte rá, mint ahogy a francia Catherine Breillat művei is rendre megkapják ugyanezt a billogot. A Franciaországban élő és dolgozó, fiatal lengyel Malgorzata Szumowszka bombasztikus és provokatív Szex felsőfokon-ra magyarított című filmjében igen finom eszközökkel, kevésbé botránykeltő szándékkal nyúl a női szexus témájához, mikor egy középkorú újságírónőt szembesít saját és környezete romos szexualitásával, amint az egyetemi tandíjukat prostitúcióval megkereső diáklányokról ír riportot.

A mókuskerékben

[img id=353440 instance=1 align=left img]Anne sikeres riporter a menő női magazinnál, az Ellénél. Éli a pályájuk derekán, ötven felé járó értelmiségi nők tipikus életét. Reggel reggelit készíteni, a férjet munkába, a gyerekeket iskolába indítani, aztán saját magát is "összerakni", munkát szervezni, főnökkel egyezkedni, ebédre bevásárolni, mosni, főzni, dolgozni, majd este mosolyogva várni a családot, aztán egész éjszaka ismét dolgozni. Másnap ugyanez elölről. Gépiesen lát neki mostani témájához is: két fiatal, üde és bájos egyetemista lánnyal készít riportot, akik tandíjukat finoman szólva eszkort-szolgáltatással, valójában prostitúcióval keresik meg. Az életet könnyen vevő, temperamentumos lengyel Alicja (Joanna Kulig) és a francia Charlotte (Anais Demoustier) nyíltan, őszintén válaszol a kezdeti, rutinból feltett kérdésekre, és érdekes módon ez a nyíltság Anne-t szabadítja fel. Hirtelen látni kezdi, mi zajlik körülötte, hogy ezeknek a lányoknak nem holmi alvilági figurák az állandó partnereik, hanem tisztes meglett, középosztálybéli családapák, akik már unják a feleségük melletti rutin-szexet (illetve annak is a hiányát), valamint ezek serdültebb fiúgyermekei, akik itt szerzik meg első szerelmi tapasztalataikat. A szembesülés saját szexusának romjaival Anne-ra megvilágosító erővel hat.

Lapzárta előtt

Anélkül, hogy közhelyes vulgárpszichológiai fejtegetésekbe bocsátkoznék, az legyen egyértelmű, hogy a női szexust – a férfiakkal ellentétben – a lélek vezérli. Éppen ezért megfoghatatlan valami, főleg egy férfi számára. Ennek megfelelően, Szumowskát sem a középkorú nők testisége érdekli elsősorban, de még csak a riportbéli fiatal lányoknál sem az a leglényegesebb. A szexuális aktus fizika, technika, míg a lényeg valahol máshol van. A lányoknál még máshol, Anne-nál már máshol. Szumowska feladata pedig az, hogy ezt a kettőt összehozza valahogyan, illetve, hogy a lényeget megtalálja. Méghozzá illedelmesen. Juliette Binoche – egyik kedvenc színésznőm – a legtermészetesebb színésznők közé tartozik. Minden felesleges sallang, allűr és gesztus nélkül képes létezni a filmvásznon, és ez a szertelen magától értetődőség minden filmjét megkérdőjelezhetetlen hitellel ruházza fel. Anne karakterében itt is önmagát adja, s mivel semmit nem játszik meg, ezért játékát minden fenntartás nélkül elhiszem. Szumowska pedig érzékeny figyelemmel képes olyan szituációkat teremteni, melyekben lelkének legapróbb rezdülései is plasztikusan mutatkoznak meg. Természetesen, ehhez kellenek a hasonlóan igen spontán jelenségek a két diáklány személyében, akik kitűnően "működő" médiumok Anne akaratlan önfeltáró pszichotripjéhez. Férfiszemnek nem mellesleg igen kedvesen mutatnak a pikánsabb jelenetekben, melyek remélem, nem botránkoztatnak meg senkit ma már. Szexről csak nem illik pironkodva és szemérmesen beszélni… Azt a filmet viszont kőkeményen meg fogom büntetni az elkövetkezendőkben, amelynek alkotói a drámai csúcspont zenei aláfestését Beethoven 7. szimfóniájának amúgy fenséges Allegretto-tételével látják megoldani. Ordító közhely.

Kinek ajánljuk?
- Lányoknak, asszonyoknak.
- M.édiaszakos hallgatóknak.
- Veres Pali bácsi régi rajongóinak.

Kinek nem?
- Prűdeknek.
- Hímsoviniszta fallokratáknak.
- Akciókedvelőknek.

8/10