L'ecsó

Igazi családi film. A legőszintébben ajánlom mindenkinek, kicsinek-nagynak - és nemcsak tematikája vagy műfaja - vagy animációs volta miatt. Hanem mert a Lecsó annyira erős film - még a mostanság olyan nagyon látványos animációs mezőnyhöz képest is -, hogy szeme-szája eláll annak, aki beül rá. Igazi régimódi mese egyúttal.

Adott egy patkányka, a neve Remy. Éldegéli épp jól bejáratott kis patkányéletét, amikor is becsöppen Párizs egyik legelegánsabb és legfelkapottabb éttermének konyhájára. Itt azonban nem a szokásos patkánykodást kezdi el - lásd: baktériumok terjesztése, mindennemű étek és ételnek látszó tárgy megrágcsálása és a jelenlevő emberek hosszúfarkú ijesztgetése, csak hogy ne feledkezzünk meg azért a nagy mese közben, miért is nem kedveljük Remy társait a való életben annyira -, hanem úgy dönt, akkor most ő főz egyet. Nem, lecsót, vagyis ratatoille-t, ahogy a francia hívja a sajátját, az még később jön.
Most egyelőre egy jó kis levest készít, közben pedig nem marad észrevétlen: egy szeplős, suta szeméthordó fiú (Linguini névre hallgató, főzőtudománnyal nem igen bíró, vörös hajú ifjú) épp a konyhán kevereg, amikor is a leves elkészíttetik, így az épp a helyszínen fogyasztó étteremkritikus kérdésére, miszerint ki készítette az isteni eledelt, egyetlen válasz érkezhet: Linguini.

Innentől kezdve nincs megállás: fiú és patkány összefognak, hogy egyesítsék erőiket a nagy egyetemes-francia konyhaművészet megmentéséért. Amire rá is fér, hogy óvják, hiszen az étterem új vezetője, bizonyos Gusteau nem kívánja a régi hagyományok szerint vezetni a méltán neves éttermet. Inkább gyorskaja-gyárrá alakítaná, ami persze Linguininek, Remy-nek, s Remy titokzatos kísérőjének, a hely - azaz az étterem régi tulajdonsoa - szellemének egyáltalán nem tetszik.

A mese helyzetkomikumok és szeretnivaló karakterek egész tárházát kínálja, nem beszélve a gasztronómiai élményről, amit ritkán tud, sőt, talán most először: animáció ilyen gyönyörűen és étvágygerjesztően visszaadni. Rajta, készüljön a remek ratatouille, a franciák nemzeti eledele, nem kell más hozzá, csak némi paprika, paradicsom, szeretet - és fondorlatos történetmesélés, egy, azaz egy darab patkány, és sok-sok ötlet.