Valami olyasmit írtunk négy éve a szerző Before Dawn című, dúsan díjazott korábbi kisfilmjéről, hogy egy mívesen megmunkált doboz, amibe azt raksz, amit akarsz. Éppenséggel volt tehát időnk azon gondolkodni, hogy most akkor ki kivel is van. Beülök a moziba, és azt mondom, hogy "na, film, lássuk, mit kezdesz velem"? Vagy inkább úgy, hogy beülök a moziba, jön a film, s azt mondja: "szépfiú, csinálj velem, amit akarsz"?
Már épp eldöntöttük volna, amikor újra jön Kenyeres Bálint egy rövidfilmmel, s az újra csak egy mívesen megformált doboz. Ám ezúttal telepakolva, mint a déli busz. Ő nyilván arra jutott, hogy mégiscsak úgy lehet a rendjén, ha maga mondja meg a frankót.
Ettől aztán teljesen elbizonytalanodtunk, bár nekünk megvan az az előnyünk, hogy akárhányszor négy évig töprenghetünk.
Új doboza mindenesetre úgy fest, hogy szép napos idő van, bár kicsit szeles Normandia partjainál, partra szállni még korai lenne, hisz most éljük az aviatika hajnalát, amit a népes szereplőgárda alkalomhoz illő viselete is igazolni látszik. Az ezen a kétségkívül romantikus vidéken összegyűlteknek megvan a maguk baja, s nagyon el vannak vele foglalva. Tán túlságosan is. Az egész film egy laza negyedóra, nem mondhatjuk el, miben gyötrik magukat, ám elfoglaltságuk (amit ki-ki a maga módján teljesít) kétségkívül fontosnak, sőt életbevágónak látszik: élet és egzisztencia múlhat rajta. Csakhogy mindeközben történik valami egyéb, valami komolyabb léptékű is, amit nem vesznek észre a szereplők - mi, nézők annál inkább. S van még valaki, az elég érzékeny, a jelölt, aki magától látja meg a tutit, s mintegy minket is elvezet hozzá, s voltaképpen mutatná ő a napi kényszert balgán élet-halál kérdésnek tekintő siserahadnak is, de nincsenek hozzá(juk) szavai. De hiszen a kozmikusra nincsenek is szavak, azt vagy meglátod, ha fordítasz rá kellő energiát, s nem vakít el a túlélés percenkénti csalárd kényszere, vagy megmutatja valaki (ha ilyen mázlink van, mint most).
Az a lényeg, hogy résen kell lenni, mert bármelyik pillanatban ott állhatsz, szemben a végtelennel. Szerintem ez a pillanat Kenyeres Bálint valamelyik következő filmjében jön el.
