Ha a valóságtól való elrugaszkodás lehetősége miatt nézünk meg egy-egy filmet, nehéz választ adni rá, miért kötünk ki nyomasztónak szánt, alapjait újságcikkek kis színeseiből merítő bűnügyi történeteknél. Az ilyen mozik sorába tartozik Michael Mann lányának nagyjátékfilmes bemutatkozása, a Texas gyilkos földjén.
A korábban főleg tévés közegben mozgó Ami Canaan Mann nem bízott semmit a véletlenre, hiszen remekül választott magának stábot. A producerek között felsorakozik az idősb Mann, a három felnőtt főszereplő (Sam Worthington, Jeffrey Dean Morgan, Jessica Chastain) gyakran foglalkoztatott sztár, Texas sivár világa pedig garantálhatja a filmhez passzoló hangulatot. Ennél nagyobb meglepetés, hogy miért ment minden tévútra.
A Texas gyilkos földje nevű lápvidék baljóslatú legendájához hozzájárul, hogy csonkított női tetemeket találnak a környéken. A helyi gyilkossági nyomozót (Worthington) és a nagyvárosból érkező társát (Morgan) nem kedvelik különösebben a környékbeliek, ami jelentősen megnehezíti munkájukat. Amikor eltűnik egy újabb lány (Chloe Grace Moretz), pontosan tudják, hogy versenyt futnak az idővel: ha nem bukkannak mielőbb üldözöttjük nyomára, ő is a lápban végzi.
Meglehet, hogy az ifjabb Mann egész életét a filmek közelében töltötte, de ez nem látszik bemutatkozó nagyjátékfilmjén. A klisék dacára az alapanyagban meg volt a lehetőség, hogy izgalmas végeredmény szülessen, de a rendezőnő képtelen megragadni a texasi közeg hangulatát, enélkül pedig az egész fabatkát sem ér.
A színészek éppoly súlytalanok maradnak, mint az általuk játszott karakterek, így igazán izgulni sem lehet sorsukért. A Texas gyilkos földjént az első perctől az utolsóig a teljes érdektelenség kíséri, minek hatására az sem lep meg különösebben, hogy helyet kap benne az utóbbi idők egyik legfeleslegesebb lövöldözésbe torkolló autós üldözése.
Nem véletlen, hogy a film nemzetközileg sem futott be komolyabb karriert: Amerikában csupán pár moziban mutatták be, mire pedig hozzánk moziban elért, már a legtöbb országban dvd-n is megjelent. A nagyvászonnal szemben a televíziós vetítés azonban tompíthat gyengeségein és afféle bűnös élvezetként, esti és egyszeri kikapcsolódásként megállja a helyét. De ennél többet annak ellenére se várjunk tőle, hogy Ami Canaan Mann biztosan magasabbra szerette volna helyezni a lécet.
