Ha egy nő író, akkor szimplán írónak nevezzük vagy írónőnek? Szabad használnunk még az írónő vagy nőíró kifejezéseket? 

Szerintem állati szerencséje a magyar nyelvnek, hogy nincsenek benne grammatikai nemek. A németeknél például ez még nagyobb probléma, az álláshirdetésekben nem létező szavakat kell kitalálniuk, hogy a hirdetés szövege egyszerre férfira és nőre is vonatkozzon és politikailag maximálisan korrekt legyen. Szerintem egyéni ízlés kérdése. Ha egy nőnemű írót nem zavar, hogy írónőnek nevezik, akkor felesleges a szőrszálhasogatás.

Én személy szerint, jóllehet a legtöbb foglalkozásnál létezik női változat, nyugodtan használnám a semleges kifejezést. Van, aki érzékeny erre, van aki kevésbé. 

Az elmúlt években nagyot robbant a női irodalom. Könnyebb ma a helyzete egy nőnek, aki írással szeretne foglalkozni, mint mondjuk évtizedekkel ezelőtt?

Én az írást nem tartom nemi kérdésnek. Ma, talán az internet miatt is, könnyebb eljuttatni a mondanivalódat másokhoz, de ez független attól, hogy valaki nő vagy férfi. Talán azért jelent meg ennyi nő a könyvpiacon, mert eddig kevés volt, tehát a fejlődés látványos. Másrészt ez talán a női olvasóknak is köszönhető, akik a kimutatások szerint többet olvasnak, mint a férfiak, ezáltal megnőtt az igény a nőkkel foglalkozó olvasmányokra. Női témáról pedig talán a nők hitelesebben írnak.

Az is lehet, hogy a nők jobban alkalmasak arra, hogy marketing-termékké váljanak. Talán egy nőt könnyebb látványossá tenni, ha pedig többen felbukkannak, máris kész a nőirodalom.

Egy női szerző mindig női témáról ír?

Nem hiszem, hogy egy női szerzőnek mindig csak bennfentes női dolgokról kell írnia. A csajos témákon szerintem a szerelmi bonyodalmakról szóló történeteket értik. De ha egy romantikus témáról írok, akkor szükségszerűen írok a férfiakról is. Vagy fordítva, a férfiak is írnak nőkről. Én magam például nem is szeretem azokat a könyveket vagy filmeket, amelyekben nők nem szerepelnek. Az élet akkor teljes, ha férfiak, nők, gyerekek és idősek egyaránt benépesítik. Ahogy egy munkahelyen, úgy egy regénybeli fikcióban is szörnyű, ha csak nők szerepelnek benne. Ha nincs jelen mindkét fél, nem működik a dinamika. 

De ha nem ismerjük a szerző nemét, meg lehet állapítani egy könyvről, hogy nő írta? Van-e az irodalomnak neme? Létezik-e az a bizonyos női érzékenység a női szerzőknél?

Igen, szerintem létezik ilyen női érzékenység. Én például azt vettem észre, hogy a nők szeretnek olyan témákról írni és olvasni, amelyek azt az érzetet keltik bennük, hogy a világban rend van. Hogy ez tényleg igaz-e, felfogás kérdése, de a nők szerintem szeretnek hinni abban, hogy befolyásolhatják az életüket, és szeretik azokat a történeteket, amelyek hepienddel végződnek. Ez a tudat tartja épségben a lelket. Mondhatják, hogy ez túl optimista megközelítés, vagy rózsaszín, de végül is tényleg léteznek jól végződő történetek.

Tehát a nők általában optimista könyveket írnak, amelyekben rend van?

Nem feltétlenül, hiszen ilyet is, olyat is írnak, ahogy a férfiak. De talán a női olvasók érzékenységére ez a felfogás rezonál leginkább. A nők szeretnek olyan könyveket olvasni, amelyek abban erősítik meg őket, hogy az élet nem olyan borzalmas.

Ha például a Te könyvedet elolvassa valaki, de nem ismeri a szerzőt, észreveszi, hogy egy nő írta?

Igen, az én könyveimben is megjelenik ez az életfilozófia. Mi az Elle magazinnál tudatosan is törekszünk szociálisan érzékeny témákról írni, illetve szívesen foglalkozunk olyan problémákkal, amelyek a nőket érintik. De minden témát igyekszünk úgy megközelíteni, hogy kiutat mutassunk. Semmit sem érnénk el azzal, ha ráerősítenénk a rossz érzésekre. Úgy gondolom, az embernek a nehézségek ellenére mindig valamiféle kiutat kell találnia, a magánéletben, otthon, a családban és a fikcióban is.

Én hiszek abban, hogy mindig van megoldás. Bizonyos határok között mindig lehet tenni valamit, és rajtad múlik, hogy megteszed-e. Talán ez a női érzékenység lényege. Egyszer azt írták a Hellinger-Madonna című könyvemről, hogy a megfogalmazhatatlannak tűnő érzelmi állapotok leírásától izgalmas. Talán egy nő jobban képes meglátni és megformálni ezeket az érzéseket, mint egy saját érzelmeire kevésbé reflektáló férfi.

Azt mondtad, a nők többet olvasnak, és a statisztikák szerint több könyvet is vásárolnak, mint a férfiak. Szerinted miért?

Mindig töröm a fejem, amikor olyan kimutatásokról hallok, miszerint a magyarok sok tévét néznek és sok alkoholt isznak. Folyton felteszem magamnak a kérdést, hogy ki issza meg az enyémet, és ki nézi le az én tévénéző időmet? Én már régen leszoktam a tévénézésről, és nem értem, hogyan tudnak időt szakítani ennyi tévénézésre az emberek. De talán amíg a férfiak tévéznek, addig a nők olvasnak. Én például nem tudok úgy elaludni, hogy legalább pár oldalt ne olvassak el. De hogy miért olvas több nő, ez nehéz kérdés. Talán nagyobb szükségük van arra a fantáziavilágra, amelyet kizárólag a könyvekből kaphatnak meg.

A nők egyenjogúsága még mindig óriási probléma. Ez vajon az értelmiségi nők, az írónők esetében is így van? Te is átéled ezt?

Attól, hogy valaki egy súlyos problémát nem érzékel a maga életében, még nem jelenti azt, hogy az a probléma nem létezik. Én szerencsésnek tartom magam, mert mindig olyan helyeken dolgoztam, ahol nem volt sem túl férfias, sem túl nőies a környezet, így aztán a saját praxisomban mindig egyenjogúnak éreztem magam. Ha viszont egy túlzottan férfiak uralta világban vagy szakmában akarsz érvényesülni, ott bizonyára előkerül a probléma.

Az egyik barátnőm például informatikus, és olyan cégnél dolgozik, ahol ő az egyetlen nő, ennélfogva a férfi kollégái egyfelől soha nem fognak kezet vele, holott egymással minden áldott nap, másfelől magától értetődően ráhagyják a mosogatást. De ő megoldotta a gondot: a mosogatást is a hivatalos munkafolyamatához sorolja, mert szerinte ez is ugyanolyan munka, mintha programot fejlesztene.

Bizonyára léteznek férfias szakmák, ahol tényleg kiélezetten jelentkezik az egyenjogúság problémája, de az én közegemben ilyesmivel nem találkoztam. Személyesen a férfi riportalanyok részéről sem éreztem azt, hogy nem tekintenének egyenrangú beszélgető félnek, de ez talán annak is köszönhető, hogy a munkám során szerencsére értelmes férfiakkal találkozom.

A csajos témák angol nyelvterületen régóta külön műfajt képeznek. Szerinted sikerült meghonosítani őket nálunk? Léteznek szórakoztató, magyar csajos regények?

Bevallom, én magyarul viszonylag keveset olvasok, leginkább angol nyelvű könyveket ismerek. De elég sok olyan könyv akadt a kezembe, amelyek később megjelentek magyarul is, tehát úgy tűnik, jól választok. Az a műfaj, amit én írok, nincs igazán jelen a magyar könyvpiacon. Ahogy Toni Morrison is mondta, ha van egy olyan könyv, amit szívesen elolvasnál, de még nem írták meg, akkor írd meg te magad. Én is olyan könyveket szeretnék megírni, amelyeket szívesen elolvasnék. Személy szerint a szépirodalom és a lektűr határán egyensúlyozó, több idősíkon játszódó történeteket kedvelem. De azt észrevettem, hogy sajnos a magyar női tematikájú regényekre nem mindig jellemző az igazán izgalmas, jól megírt történet.  Az még nem nevezhető történetnek, ahol egy nő keresi az igazit. A regénynek létezik történetmesélési struktúrája. A romantikus szál számomra csak másodlagos, a lényeg a történet. Az én hősnőim általában olyan helyzetbe kerülnek, amikor a jelenbeli cselekménynek valamilyen múltbéli oka, háttere van. A Hellinger-Madonna című regényem és az új könyvem is erről szól majd.

Ha szívesen olvasnék egy csajos regényt, akkor kit ajánlanál nekem, mint férfi olvasónak?

Én például nagyon szeretem Kate Morton ausztrál írónőt, vagy például a történelmi környezetbe helyezett krimiket, különösen Jacqueline Winspear könyvsorozata a kedvencem, amelynek hőse egy rendkívül érzékeny, okos nő, Maisie Dobbs, aki a huszadik század eleji Angliában pszichológiai érzéke segítségével magánnyomozóként tevékenykedik.

Szerinted mi az oka A szürke ötven árnyalata-jelenségnek? Miért érdeklődnek a nők ennyire egy olyan történet iránt, ahol a nő alávetett szerepet tölt be egy érzelmi viszonyban?

A szexualitás olyan téma, ami mindkét nemet érdekli. De a fő probléma ezzel a könyvvel is az szerintem, hogy nincsen igazi története. Maga a sztori nem annyira durva, bizonyos határokon nem lép túl, de a szexjelenetek egy idő után kezdenek unalmassá válni. Nagy kérdés, hogyan lehet írni jól működő szerelmi- és szexjelenetet. Én magam nem írok naturális jeleneteket, de ez egy olyan zsáner, amelynek szerves részét alkotják az erotikus betétek. Ha nem, akkor az olvasók ezt nehezményezik, ezért született meg a fanfiction műfaja, ahol az író által meg nem írt szexvonalat dolgozzák ki az adott mű rajongói. A szürke ötven árnyalata is így keletkezett, a szerző az Alkonyat sorozat erotikus változatának szánta a sorozatot, csak azután önálló életre kelt. Úgy gondolom, a titok abban rejlik, hogy a szex nem csupán fizikai síkon működik, hanem az érzések szintjén is. Én mindig igyekszem úgy megragadni ezt a témát, hogy a testi érintkezés érzelmi síkját is bemutassam. Szerintem a szexualitás így válik spirituális élménnyé.

De a könyv egy speciális szexuális orientációról szól. Miért érdekli ez a nőket annyira?

Ez egy nehéz kérdés, amit sokan próbáltak már megválaszolni. Az egyik elmélet szerint a nők szeretnek nők lenni. Sokan mondják, hogy a szexben a természetből adódóan a férfinak kell a domináns szerepet játszani, és a nők biológiai programjuk alapján arra vágynak, hogy meghódítsák őket. Talán ezt látták viszont hangsúlyosan ebben a történetben és ezért izgatja őket. Nem tudom, hogy ez az elmélet igaz-e vagy sem, de tény, hogy egy nő számára nem vonzó az a kapcsolat, ahol a férfi alatta áll, ideális felállásban szemmagasságban akarnak lenni a férfiakkal. Hiszen ne tagadjuk, igenis léteznek férfias attribútumok. Szerintem egy pöcsölős, rakás szerencsétlenség pasinál nincsen idegesítőbb.

De azt hiszem, manapság egymásnak tökéletesen ellentmondó követelményeknek kell megfelelniük a férfiaknak. Egyszerre kell határozottnak, megértőnek, macsónak, ugyanakkor érzékenynek lenniük. Egész nap dolgozzon, keressen sokat, biztosítson anyagi és érzelmi hátteret a feleségének, lehessen rá támaszkodni, de este még mosogasson el vacsora után és játsszon a gyerekekkel. Ezen a keskeny mezsgyén egyensúlyozni nagyon nehéz. Szóval egy férfi azért legyen férfi – talán ezért jött be a nőknek A szürke ötven árnyalata.

Mikor jön ki az új könyved és miről szól majd?

Az új könyvemben is egy férfi lesz a főhős, mégpedig egy osztrák zongoraművész, akit a történet szerint náci múlttal vádolnak meg. A férfi ártatlan, és itt jön képbe egy nő, aki segít őt tisztázni a vádak alól. A könyv április végén jelenik majd meg, és a jelenlegi munkacíme Holdfény szonáta. Nekem ez tetszik, úgyhogy remélhetőleg ez marad a végleges is.