Az Ismeretlen férfi februárban az amerikai bevételi toplista élén nyitott, pedig nem több a régi Bourne-rejtély és Polanski Őrületének vérszegény mixénél. A gyenge történetet a színészek mentik.
Egy európai hotelbe érkező amerikai orvos mellől eltűnik a felesége. Szegény dokit senki sem hajlandó felismerni, gyanúsan rosszarcú alakok üldözik, és még verekednie is kell, hogy megvédje a segítőtársául szegődő dögös nőt. Nem, ez most nem Polanski 1988-as Őrülete Harrison Forddal a főszerepben, ez Liam Neeson új filmje, az Ismeretlen férfi. Ami a trailerével és a plakátjával is Elrabolva 2-t ígér (utóbbin Neeson szinte pont ugyanúgy feszít a pisztolyával, mint 2008-ban), de maximum azok számára szórakoztató, akik még soha nem láttak tisztességes identitásvesztős-összeesküvős akcióthrillert.
Az Őrület mellett a Bourne-rejtélyből is sokat loptak a forgatókönyvírók. Ezt lehetett volna elegánsan is csinálni, de a horrorvígjátékban utazó Oliver Butcher és a tévés akciófilmekre szakosodott Stephen Cornwell csak felütötték az első kezükbe akadó How to Write a Thrillert, és összedobálták egy forgatókönyvbe a műfaji kedvenceiket. Az idegen országba keveredő, amnéziás akcióhős Ludlum 1980-as Bourne-regényében még tökéletesen működött. 30 évvel később viszont pofátlanul megúszós dramaturgiai trükk, hiszen a konzulátus mellett ma már a Facebook-ismerősök, az egyetem, vagy az emailben megkeresett kutatótársak is bármikor röhögve igazolni tudnak egy génmanipulált élelmiszerekben utazó orvos-tudóst.
Az üzenet, miszerint a világot behálózó, terroristákkal konspiráló, gonosz kémszervezetek két kattintással el tudnak tüntetni valakit a netről, így közvetve a fizikai valóságból is, még a Sandra Bullock-féle A hálózat csapdájában-ban is hihetőbb volt.
A film történetszövése mellett a hangulata és a látványvilága is masszív időutazás a hidegháborús évekbe. A marcona főhős vastag kabátban érkezik meg a civilizált világ határán lévő Berlinbe, ahol mindig esik a hó vagy az eső, mindig öltönyt hordanak a bérgyilkosok és minden külső helyszínen játszódó jelenet zord, szürkéskék színt kapott. Ez persze még mind nagyon hangulatos, de amikor kiderül, hogy minden vasfüggönyön túlról érkezett, illegális bevándorló szláv akcentussal beszélő szöszi, minden kórházi dolgozónak van egy nyugdíjba küldött Stazi-ügynök ismerőse, az orvos főszereplő pedig CIA-ügynököket megszégyenítően képes minden helyzetből kiverekedni magát, akkor hirtelen túl sok lesz az IPM-könyvsorozat lövöldözős ponyváiból átvett, ismerős fordulat.
A kiszámítható történetet csak a jó színészek mentik meg. Liam Neeson ilyen, ő még a telefonkönyvet is képes úgy felolvasni, mintha Shakespeare-darabban szerepelne, és kifejezetten jól áll neki, hogy marcona akcióhősre cserélte az atyáskodó tanítómester szerepeket (lásd Star Wars, Batman, Mennyei királyság, Titánok harca). Bruno Ganz, a netet elárasztó Hitler-videók sztárja szintén jó választás volt barátságos nagypapának álcázott Stazi-ügynöknek, teljesen más karaktert hoz, mint idegbeteg Führerként a Bunkerben. A főhős csinos sidekickje, Diane Kruger egyre inkább kezdi kinőni a Trója és a Nemzet aranya óta rásütött, kötelező dögös szőke a háttérben-szerepkört, a doki feleségét alakító January Jonesnak viszont még nem sikerült hoznia ezt a szintet, talán majd az új X-Menben. (5/10).
