Lopjunk bugyit, aztán ne csodálkozzunk, ha fogdába kerülünk, ahol aztán megerőszakol a rend őre, aki ezek szerint mégsem csak annak él, hogy szolgáljon és védjen. Körülbelül ez minden, ami tanulságként leszűrhető ebből a viszonylag friss francia alkotásból, amely egyszerre próbál meg pszichológia dráma, városi tragédia, meg az elveszett ártatlanságról szóló tanulmány lenni, aztán végeredményként kapunk valami hatalmas zagyvaságot, amelyben mindenfajta etnikum keveredik, érzelemmentes "szerelmek" szövődnek, majd hunynak ki nyomtalanul, miközben újabb szájbarágós leckét kap abból a tisztelt néző, hogy az élet máshol is szar.
Maria (Virginie Ledoyen), az ifjú és magát ambícióznak valló fiatal lány épphogy kikerült a suli védő burkából, máris nem találja helyét a zűrös nagyvilágban. Megkérdőjelezhető őszinteségű szerelmi viszonyba keveredik egy Karim nevezetű arab fiatalemberrel, és a viszonyt persze családja előtt tagadni kényszerül. Munkát vállal egy gyárban, ahol fotelpárnákat szerel össze, ám már az első nap után felmondani készül, s egyre inkább arról álmodik, hogy megnyitja majd saját éttermét. Persze csak álmok vannak, pénz és valódi elhatározás nem járul mindehhez.
Egy nap aztán, puszta heccből, zsebre rak egy bugyit egy nagyáruházban, de persze fennakad a biztonsági őrök szigorú hálóján. Rendőrségi üggyé fajul az eset, sőt, egy napra még zárkába is kerül a lány. Barátja, valamint legjobb barátnője persze azonnal rohannak kihozni őt onnan, de természetesen késve érkeznek, Maria-t időközben ugyanis megerőszakolja az egyik fegyőr. A lány szabadulása után egy ideig nem mond semmit az esetről, aztán mégis kiborul a bili, mire a feldühödött barát magánakciót szervez a megtorlásra.
Nagyjából ennyi a történet, egy-két drogdílerrel és a városi kemény élet egyéb hozzávalóival megfűszerezve a nem túl izgalmas eseményeket. Az idehaza az elsősorban "A part" révén népszerűvé vált Virgnie Ledoyen ismét levetkőzik, ám játéka ezt a momentumot leszámítva nem nevezhető túl izgalmasnak. Szóval Jean-François Richet vászonra varázsolt története valóban csak egy "közönséges szerelemről" szól.
