Gondoltuk, csak nem tévedhet az a 100 ezer magyar, akik befizettek az Amerikai pite legújabb részére, mi is beültünk. Sajnos a film olyan utalások egyvelege, ami nem ül az előző részek nélkül annyira, ahogy azt egy önállóan is működő mozitól elvárnánk. De ha kibogoztuk, mi mire rímel, akkor megállapíthatjuk: nem is olyan vészes az Amerikai pite - A találkozó.
A széria első részének karaktereit mintha egy szerencsesüti kerítette volna a legújabb - hivatalosan negyedik - részbe, nem sokat agyalt rajtuk a franchise-hoz frissen csatlakozott Kalandférgek író-rendező párosa (Jon Hurwitz és Hayden Schlossberg). A nézőnek így sokat kell az eddigi három részre támaszkodni, hogy összehozzon helyettük egy filmre való motivációhálót. Ami azért is próbára teszi az emlékezőképességünket, mert már 1999-óta keverik a gimiben induló romantikus szálakat fingós poénokkal. (Legjellemzőbb párbeszéd most: - Az a hely a megtestesült románc. - Naná, ott nyalták ki először a seggem!)
A film alaphelyzete egyszerű: míg az első részben a szüzesség elvesztése volt a cél, most különböző szexproblémákkal birkóznak a szereplők egy osztálytalálkozó keretében. A pitekufircoló Jason Biggs és az oboázó Alyson Hannigan ezúttal apa és anya szerepben küzd a szexhiánnyal, Ostreichernek üresfejű modellfelesége fogja a tökét, Kevin latin feleségét próbálja nem megcsalni, Finch kalandorszerepben nőzik, Stifler pedig a lúzer bránermájszter Stifler maradt, aki még mindig az anyjával lakik.
Ha a sztori mellett a karakterek kidolgozását hiányoljuk, olyan logikai hibákat is muszáj észrevennünk, minthogy Stifler annyi szenvedés, szar és nagymamadugás (hőssé válása a harmadik részben történt) után visszatér a jellemfejlődése előtti időkbe, és megint nem hívják meg a közös előbuliba. A tartósított világot az alkotók is észlelhették, az állandóságot önironikusan Jim idióta jótanács-osztó apján (Eugene Levyn) keresztül mutatták be: szexisebb szeretne lenni, de hosszas ingpróbálás és szemöldökszedés után ugyanaz a Jim-apuka marad, szeme fölött ugyanakkora hernyókkal.
A történet is talán jobban elvinné a filmet, ha a fő irányító elem nem az egy helyben toporgás lenne: hogy ismételgetve rímeljen minden momentum az előző részekre. Itt is van tengerparti buli, gimisekkel tartott buli és Stiflerék házában tartott buli. Ahogy a webkamerás szex, a nyilvános szopás és az életveszélyes recskázás is ki lett pipálva. Persze kevés változást azért üdvözölhetünk: Jim cikis apukája nagyobb szerepet kap: csajozni szeretne, a gimiseknek pedig a Spice Girls már klasszikus rock. És bár Jim is hozza a viccesen esetlen formáját (láthatjuk a teraszon bőrtangában), most egy fiatal csaj a szexőrült, aki egy szál bugyiban ad elő pár burleszk-jelenetet.
Az 80-as évek Forró rágógumi sorozatának receptje alapján készülő Amerikai pite-sorozat indulásakor újabb löketet adott olyan szériáknak, mint a Hangyák a gatyában, ami miatt utólag kategóriájában eggyel fölöttük áll. A baj, hogy megállt az idő: hiába telt el 13 év és jó pár Judd Appatow-féle, egyetemista koron túljutott poénosabb mozi, itt maximum Stifler dögös anyukája sodor jointot. A közönség így is hálás, megkapta, amit a szériától vár, bár a többség egy seggizomtácnak is hálásan örül. (Kérdés, hogy a konzervfilm készítő író-rendezőpáros hogy szeretne ezek után olyan filmet megújítani, mint a Vissza a jövőbe.)
Vannak persze megint félig átjött üzenetek a barátságról, a szerelemről, és hogy várni kell az igazira, ne jöjjünk össze az életünk első Adam Sandler-hasonmásával. Persze lehetett volna a szentimentálisabb vonal helyett szofisztikáltabb a film, gondolják kommentezőink is, akik az intelligens poénokat hiányolták. Aki talált "a meghúztam Finch mamáját"-nál agyafúrtabb benyögést, ne tartsa magában.
