A diszkódisznó - én egybeírom, mert egy fogalom - az emberkertnek az az egyede, amelyik él-hal a diszkóért. Speciális esetben a beceneve disznószármazék; úgymint Coca, illetve Koca. Cocát és Kocát a harmincegy éves ír Enda Walsh találta ki; modellek nyilván nagy tömegben fordulnak elô a megfelelô zenés helyeken. (Nálunk is.) Walsh hôsei a beszédes nevu Korcs Sziti tizenhét éves lakosai.
Bemutatkozó látogatásuk a Vígszínház Házi Színpadán zajlik, Majsai-Nyilas Tünde és Gyuriska János jóvoltából, Rusznyák Gábor rendezôi gardírozásával. Mit is mondhatunk el a két ifjúról? Egy szoknya, egy nadrág. Persze csak képletesen, hiszen mindketten térdzsebes bô nadrágot hordanak (jelmez: Füzér Anni). Barátok. Kívülállók. Lázadók. Piszkos szájúak.Romantikusak. Durvák. Szertelenek. Ôszinték. Céltalanok. Tiszták. Romlottak. Nem akarnak semmit, csak nyugtot. Diszkót, sört, csipszet meg balhét. De vacak kis külsôségeik közepette, redukált kommunikációjuk mellett azért velük is megtörténnek az élet legnagyobb drámái. Születés, barátság, szerelem, csalódás, bun, halál.
Címszavakban mondom el, mert címszavakban beszél maga a színdarab is. Eklektikus nyelvezete - Rácz Erzsébet fordításában - közönséges és játékos, szegényes és frappáns, trágár és infantilis egyszerre. (Legrosszabb pillanataiban pedig arra tesz kísérletet a Diszkó disznók szövege, hogy költôi legyen.) Enda Walsh munkájáról nem gondolom, hogy nagyon jelentôs mu, de alkalmasint érvényes és élményszeru lehet azok számára, akik otthonosak ebben a szubkultúrában. Már csak az a kérdés, hogy eljut-e az elôadás éppen hozzájuk.
A célközönség nyilván nem a Vígszínház tipikus nézôi közül verbuválható. Akkor viszont hogyan és honnan fog betévedni a Szent István körút 14. negyedik emeleti színpadára? Meglehet, ez nagyobb feladvány a színrevivôk számára, mint maga a darab. Az elôadást fiatalok készítették, látható kedvvel és affinitással. Rusznyák dinamikus demonstrációt vezényel, s ráerôsít a Walsh által csak halványan jelzett csiki-csuki játékra, melynek jegyében a játszók hol bévül, hol kívül vannak szerepükön. Egyfelôl elmesélik az életüket - kezdve a születésük elég szellemes és plasztikus megjelenítésével -, másrészt megélik elôttünk, talán nem is sejtve, hogy mi lesz a vég. (Hátmi más lenne: brutália, tragédia.)
Történetüket folyamatosan illusztrálják és kommentálják. Épp a mi számunkra, akiket itt nem kedves közönségnek, hanem seggfejeknek meg drámabuziknak hívnak, de hát ezt is meg lehet szokni.A dróthálóval befedett porondon mindössze egy autó kiszuperált hátsó ülése áll rendelkezésre. Meg a padlót borító sertéstápszeru fűrészpor, mely több kelléket - például sör, púder - képes helyettesíteni. (Köpni-nyelni tudják a szegény jó színészek.) Más tárgyra és személyre nincs is szükség. A képzelet és egy-két ötletes jelzés elég a helyszínek és a sztorik felidézéséhez. (Milyen kedvesen leleményes például a mutatóujjal felnyomott orr, amitôl szinte már látjuk is az autóbuszt, melynek ablaka mögül hôseink bámulnak kifelé.) Kivételt képez az "eszköztelenség" alól az a meghökkentô epizód, amikor a Cocát játszó Gyuriska felkér táncolni egy gyanútlan nézôt. A lány barátságosan belemegy a játékba, s Coca heves udvarlásának, kanos megjegyzéseinek, majd Koca féltékeny haragjának lesz tárgya. (Nézôt bevonni a játékba mindig kényes, ez pedig különösen kínos szerintem. S milyen érdekes, hogy az inzultus után Kocának is akad táncos-tapizós kalandja, ám az ô kuncsaftja megmarad képzeletbelinek, s egyetlen férfi nézôt sem használnak fel a jelenethez! A lányokat alázgatjuk, a fiúkat megkíméljük, mi?!) A két színészi alakítás kifogástalannak mondható. De ha jobban belegondolunk, van azért abban valami szívszorító, ahogy Majsai-Nyilas Tünde színésznôi sorsa alakul.
Hatvan-nyolcvan évvel ezelôtt ezzel az alkattal nyilván drámai szendéket és bájos szubretteket játszott volna szakmányban. A Vígszínházba feltehetôleg azért került, hogy Murányi Tünde párja és/vagy ellentéte legyen. Hasonló típusú színésznôk, nyilván fel kellett osztani köztük a terepet. Az igazi naivaszerepeket zömmel Murányi kapta, Majsainak pedig az ártatlannak látszó lányok jutottak, akik kívül hamvasak, belül romlottak. A kicsi, törékeny színésznô szájából darabról darabra röpködnek a szitokszavak (Sógornôk, Popcorn, Diszkó disznók). Most, hogy Murányi elment a társulattól, talán szebb napok és szebb szavak várnak Majsai-Nyilas Tündére. Gyuriska János igen érdekesnek mutatkozik a nagyon hosszú, nagyon keskeny arcával, alig változó szemével, szuk kis mosolyaival. Cocája az a típus, akin bárki azonnal átláthat, mihelyst elkezdi játszani a nagyfiút. Kis léptékű nagymenô, aki persze érzékeny, sérülékeny fiú, s farkaséhes a szeretetre. Az elôadás legszebb pillanatai azok, amikor Coca elmondja, hogyan lettek egymáséi Kocával a tizenhetedik születésnapjukon. Megható, gyermeki örömmel és szép, férfias természetességgel meséli el nemi életük meglepôen kései kezdetét. Végzetét.
