A rutinos Micimackó 1924-es születése óta már sokszor bizonyított papíron és celluloidszalagon, a széllelbélelt Tigris pedig két és fél éve jutott önálló esthez a mozikban, de a Százholdas Pagony névjegyzékében még számos kiaknázatlan lehetőség rejlik. Jól tudják ezt a filmtelep gyermekrészlegében érdekelt Disney stúdió illetékesei is, így kézenfekvő volt, hogy a következő fejezet a főhős legjobb barátja körül bonyolódjék.
A praktikusan összeállított történet szerint Malacka fortélyos mézlopási akciót szervez, csakhogy a diadalittasan táncoló többség csakhamar megfeledkezik róla. A csöpp termettel megvert jószág pedig búsan eloldalog, nagy űrt és még nagyobb lelkiismeret-furdalást hagyva maga után. Micimackó társaival (ahogy anno Halász Judit is megénekelte) elindul hát Malackához, de ott senkit sem talál - csak egy emlékkönyvet, melynek lapjairól a tévéből jól ismert sorozat epizódjai tűnnek elénk ismét. Aki tehát otthon, a kis képernyőn látta már a megannyi közös kalandot, enyhe deja vu-nek teszi ki magát, de ez a kedvencein kritikátlanul csüngő gyereksereget persze aligha zavarja.
A pagonyban számkivetettként lézengő címszereplő és a kedvéért komponált háttérdalok tehát egyfajta kohéziós feladatkörbe szorulnak a memoárból megidézett epizódok között. A mérleg másik serpenyőjében viszont olyan fontos gondolatok hevernek, mint a barátság és az összetartás, amelyek vitathatatlan didaktikai erővel bírnak a nyíladozó értelmű közönség számára. Néhány régről ismert, kedves figura szájából pedig bizonyára még te is jobban elhiszed.
A laza szövésű történet és a kurta cselekmény tehát bár nem válik az újabb Milne-film javára, de az említett időtálló értékeknek köszönhetően alighanem - Malackát leszámítva - mindenki jól jár.
