Maradt még eredeti Stephen King-ötlet?

Mit ér a King-adaptáció, ha rendesen megcsinálják? Mit tud kezdeni egy tehetséges rendező egy elkoptatott kliséket halmozó novellával? Mikor veszik már észre a horrorszerzők, hogy a tizenhármas számmal riogatni nincs kínosabb a műfajban? Maradt még Stephen Kingnek eredeti ötlete? Kínzó kérdések, amiket az 1408 című film vet fel.

A Stephen King-feldolgozásoknak elég rossz hírük van a filmiparban, pedig legalább két kezem kell ahhoz, hogy a jól sikerült átiratokat megszámoljam. A kétes hírnév egyik oka maga a szerző, a vele készített interjúkban ugyanis visszatérő elem a művei alapján készült filmek fikázása (beleértve az író egyetlen rendezését, a nézhetetlen Maximum Overdrive-ot). Ha majd az 1408 sem tetszik a mesternek, azt leginkább saját magának köszönheti: a legtöbb baj ugyanis az alapanyaggal van.

Amikor a bestsellerszerzők végképp kifogynak az ötletekből, általában akkor szoktak olyan főhőst bevetni, akinek író a foglalkozása. King a címadó novellában legalább harmadszor lövi el ezt a toposzt (a Tortúra és a Halálos árnyék emlékezetesebbek voltak, a Titkos ablak kevésbé): főszereplőnk egy megélhetési szerző, aki olyan helyekről ír könyveket, ahol állítólag paranormális tevékenységek zajlanak, és osztályozza azokat az általa megalkotott "cidriskálán".

Az így született, Tíz kísértetjárta kastély, Tíz kísértetjárta templom és hasonlóan elmés című könyvek bőven fedezik a villanyszámlát, de emberünk belefásult a nem létező szellemek hajkurászásába. Ezen kívül egy családi tragédia is hozzájárul a hétköznapok depressziójához, hogy aztán előkészítse a "mígnem egy szép napon" fordulatot, vagyis az 1408-as hotelszobát.

A szoba egy New York-i hotel tizenharmadik emeletén található, és ugyebár 1+4+0+8 = 13, ezek az összefüggések sosem a véletlen művei egy horrorban. Írónk a szállodaigazgató intései ellenére is megszáll a szobában, ahol aztán egyre durvább események licitálnak egymásra, mind nagyon félelmetes és nagyon ellentmond a józan észnek és az euklideszi geometriának. És mindet láttuk már más filmekben az öngyilkos korábbi lakóktól a végtelenül kínos "csak álmodtam az egészet" kliséig, amin sikerül azért csavarni egyet (nem túl eredeti módon). Szóval aki látott már legalább három horrorfilmet, annak a sztori nem fog sok újdonsággal szolgálni, King nem is vesződik azzal, hogy megmagyarázza, voltaképpen mi a haláltól (haha) lett ilyen szémétláda az ominózus szoba.

Az enpluszegyedik ijesztgetős történeten a rendezés javít valamelyest. Mikael Hafström (Kisiklottak) szépen felmondja a horrorfilmes leckét, a feszültséget apránként adagolja és megvannak a kötelező hirtelen hangeffektekkel kombinált gyors vágások, amiktől az ember ráborítja a popcornt az előtte ülő fejére. Horrorfilmes mércével a színészek is átlagon felüliek, és jó őket számukra szokatlan szerepekben látni: John Cusack két árnyalattal rekedtebben beszélve lép ki a szomszéd fiú skatulyájából, a hoteligazgatót alakító Samuel L. Jackson száját pedig egyszer sem hagyja el az M-betűs szó. Ezzel együtt is csak egyszer nézhető rágógumimozi marad az 1408, aminek a célcsoportja az elsőrandis kamasz lehet. (Az amerikai korhatár PG-13. Tizenhárom ? véletlen? Aligha.) A cidriskálán 6-osnál jobbat nem érdemel.