Gyorsított kiképzés, egyszerűsített abszurditás, folyamatos maszturbálás a szaúd-arábiai sivatagban. Míg a tengerészgyalogosok a háborúra várakoznak, az amerikai nézők a fiatalabb Busht keresik a filmben, mi pedig a magyar színészt, Fenyő Ivánt.

"Picsogós film frontvonal mögött szerelmi szállal?" - kérdezte Tóta W. Árpád a film előtt. "Picsogós film frontvonal mögött maszturbálással" - magyaráztam.

És tényleg. A Bőrnyakúak című film története kimerül abban, hogy az öbölháborúra várakoznak a tengerészgyalogosok egy szaúd-arábiai katonai állomáson 1991-ben. A film szerkezete a várakozás különböző stádiumaira épül: rendszeresen megjelenik a felirat, hogy a haderő hányadik napja állomásozik a sivatagban, és ahogy 5000-ről 545 000-re nő a létszám, és a 61. naptól a 175. napig szakaszosan halad a film, úgy változnak az időtöltés trükkjei, aminek állandó szereplője mégiscsak a maszturbálás marad.

Mielőtt a film abszurdabb eseményeire térnék, amelyek megakadályozták, hogy a Bőrnyakúak nagyot kaszáljon a tengerentúlon, és amelyek miatt nekem tetszett, megjegyezném, hogy az összecsapáson kívül minden szokásos háborúsfilm klisét felvonultattak: a titokban magvas gondolatot érlelő, de kőkemény kiképzőőrmestert (Jamie Foxx), a bajtársiasság és az összetartás jeleneteit, a hűtlen nők okozta testi és lelki tusát. Persze mindezt gyorsmenetben, felületesen, vicces szituációkkal darálták le, hiszen nem ez a fő vonal. De még a sztereotípiákkal teletűzdelt várakozás sem tölt meg egy kétórás mozit.

És hiába ismerteti személyes narrációval az eseményeket a húszéves főszereplő (Jake Gyllenhaal), a film mégiscsak egy több epizódra szabdalt, felületes, személytelen katonasztori-közhelygyűjteménnyé áll össze.

Ezt pörgeti fel az "abszurd vonal", ahogy Sam Mendes nevezi azt, hogy egy-két részlettel tiszteleg Francis Ford Coppola és Michael Cimino klasszikus filmjei előtt. A Bőrnyakúak elején a moziban az Apokalipszis most Wagner-zenei betétes helikoptertámadásán éljeneznek megrendülve a fiúk, de a lecsapás előtt félbeszakítják a filmet, és felszólítják őket a bevonulásra. Ugyanígy ér majd véget nekik igazi összecsapás nélkül a röpke háború.

Egy állomásozó katona megcsalt felesége videóüzenetként A szarvasvadászra rögzíti a hetvenes éveket idéző, saját készítésű házipornóját, amiben a sörhasas szomszéd tömködi hátulról. "Most ki szarvazott fel kit?" - kérdezi a feleség a végén stílusosan. És a tengerészgyalogosok éppen úgy várakoznak az összecsapásra, ahogy Martin Sheen várja a találkozást Marlon Brandóval az Apokalipszisben. Persze Mendes átlagamerikai bőrnyakúi Sheennel ellentétben nem tudják, mire számítsanak, hogy az összecsapásban nem rájuk, hanem csak a CNN-re és a légierőre lesz szükség.

Ezeken kívül extraként William Broyles jr. forgatókönyvíró is kreált néhány szokatlan jelenetet: a főszereplő Nirvánára maszturbál, Mikulás-sapkában égeti a szart, gázálarcban imitálja a focikúrást. És még a kolbászsütéstől véletlenül meggyulladnak a pozíciójelző rakéták, saját csapatukat bombázzák az amerikai harci gépek, majd égő olajfúró tornyok előtt vágtázik el egy ló. Mindebből éppen csak annyit, hogy a végeredmény szórakoztató legyen. Az is lett.
Na de hova tűnt George W. Bush ?

Nem hinném, hogy egy átlagember többször akarja kimondatni egynél azt, hogy az öbölháború az olajról és nem "a Szaddám Husszein által lerohant szegény Kuvaitról szól", de az amerikaiak igenis hiányolták a filmben a politikai odamondást, az utalást a fiatalabb Bushra és az iraki háborújára. Hiába.

Mint ahogy azt is hiába várták, hogy többször kimondják a filmben, hogy a háború értelmetlen, de egy ilyen rövid csatánál az épeszű nézők miért is várnák, hogy mindezt egy háromórás dolgozatban fejtsék ki? Hasonló okokból lobogó nemzetizászlót is hiába kerestek a hazafias patrióták.

Hajtogatnak viszont helyette magyar zászlót, és ezt nem más teszi, mint hazánk fia, Fenyő Iván. A magyar nézőknek így egy külön szál a filmben, hogy hol fedezhetik fel a magyar epizodistát, aki a stáblistán nyolcadikként, képpel szerepel, de akinek a végeredményben a filmben csak egy "gyönyörű, öregem!" mondata maradt.

Ha nagyon figyelmesen nézzük, többször felfedezhetjük a háttérben Ivánt. A repülőgépen pedig Gyllenhaal mellett olyan figyelemfelkeltően unatkozik, ahogy csak James Dean tudta gyűrögetni a kötelet Az óriásban. Összeszorulhat a büszkeségtől a szívünk.

Sajnos egyedül az ő sorsát nem mutatják meg a háború után, pedig egzotikus lenne, ahogy Gyllenhaal meglátogatja Budapesten és Iván éppen Vajdai Vilmos TÁP Színházában imprózik, de hát ez kimaradt.

Az összes kimondott tanulság amúgy annyi, hogy a szereplők akármihez kezdenek a civil életben, mindig Bőrnyakúak maradnak. Fenyő Iván mindenképp.