Jó német vígjátékot nem nagyon gyártottak még. Aki most azt mondja, hogy látott már ilyet, az valószínűleg féligmeddig maga is német. Félreértés ne essék, nem a németeket akarjuk bántani, az osztrák vígjátékok sem igen tudnak mosolyt csalni arcunkra.
Miért beszélek a németekről? Azért, mert a Mázli, e heti magyar filmünk koprodukciós partnere német, és a németek sajnos nem pusztán pénzzel segítették a hazaiakat. Hozták a színészeiket, ami a kisebbik baj, de furmányos módon mentalitásukat és a vígjátékokhoz való kétséges szakértelmüket sem hagyták odahaza. Így lett túlságosan kiszámítható, sablonos Keményffy Tamás első nagyjáték filmje vizuálisan és a történet szintjén is úgy, hogy közben teljesen profi.
A magát szatírának elgondoló film a Kusturica-mozik, a cseh újhullámos filmek, illetve az ír remekmű, a Lottózsonglőrök által elképzelt háromszög középpontján foglalna helyet, ami nem lenne rossz elképzelés. Csakhogy a poénok java nem működik, kevés a jól eltalált mondat. Ráadásul a forgatókönyv(író) is bizonytalan, kivel foglalkozzon inkább. Az egykori polgármesterrel, Istvánnal, akit hol követ a falu, hol meg elzavar, vagy ellenlábasával, a kocsmáros Sándorral, esetleg Sándor és felesége szerelmével, vagy inkább az expolgármester fia és a kocsmáros lánya közt dúló Rómeó és Júlia-szerű szerelmi szállal. Nem az a baj, hogy több szereplő, több szál van, hanem az, hogy a végtermék felemás.
A történetvezetésről is inkább a logikátlan jelző jut eszünkbe, mint a meseszerű. Ha például valaki nagy mennyiségű gázolajat ad el valakinek, csak a legritkább esetben kapja meg a pénzt előre, habár kétségtelenül jobban mutat, ha pénzzel a kezében jelenti be az övéinek a sikeres üzlet létrejöttét. Vagy például az olajvezeték fölött működő kompresszor elrejtése miatti állandósult temetés is jól mutat ugyan, de teljesen érthetetlen, hiszen a rendőrök által jól ismert ember (maga István) az álmegboldogult.
Az osztrák határ menti lepukkant zsákfalu (kérdés, hogy van-e egyáltalán ilyen, vagy csak azért került az ausztriai határhoz a sztori, mert beszállt a német tőke?) története a megtalált gázolajvezetékkel, úttorlaszokkal és a bevetésen kávézó kommandósokkal mindezek ellenére rokonszenves vállalkozás. Már csak azért is, mert nem szerepel benne a Gesztesi Károlytól Gálvölgyi Jánoson és Hernádi Juditon át Mucsi Zoltánig terjedő megszokott színészbrigádból senki. Helyettük örülhetünk Monori Lilinek, Lázár Katinak és Lukáts Andornak.
