Ron Fricke a legszerencsésebb ember a Földön, hiszen 1985 óta, a Chronos című dokumentumfilmben megálmodott koncepcióját fejlesztgeti, mindeközben pedig sokadszorra járja körbe a világot. Húsz évvel ezelőtt, amikor beutazott hat kontinenst – a tökéletesen felszerelt stábbal együtt –, hogy elkészítse a Barakát, egy olyan filmet forgatott, amely kétséget kizáróan minden egyes percét, minden egyes képkockáját megérte. A Samsarát ugyanaz a cél hajtotta, csak az útvonal volt más.
A pszichedelikus zenei aláfestés és a tengernyi, elképesztően izgalmas és beszédes kép tökéletes moziélményt nyújt, kis csúsztatással egy spirituális utazást. A képek már a korábbi filmekben is fantasztikusan szép, lírai hatást keltettek, egy-egy jelenet egészen biztosan minden mozinéző retinájára és elméjébe beleégett. A Samsarát ezúttal 70 mm-es filmre forgatták, és ha a megfelelően felszerelt moziba ülünk be megnézni az alkotást, akár a 4K áldásait is élvezhetjük. 3840 x 2160 pixelsűrűségű felbontásban tárul elénk a világ, amit a tökéletesen megkomponált zene tesz még izgalmasabbá.
A bevált recepten semmit sem változtattak. A film trancszendentális helyekről, a kulturális diverzitásról, a szokások és rítusok végtelen variációiról, a civilizációs törekvéseink mérföldköveiről és azokról a véresen tátongó sebekről szól, amelyeket ezen látszólag előremutató törekvéseink okoztak. Narrátor nélkül telik el a bő másfél óra, de a képek egyértelmű üzeneteket hordoznak. A befogadó szempontjából persze legalább olyan izgalmas látvány a japán guminők ipari gyártása felgyorsított felvételeken, mint a Kába-kő körül hömpölygő tömeg hullámzása hiperplánban. Így a halvány társadalomkritikai attitűd valójában feloldódik a hatás mechanizmusaiban. Ettől még elgondolkodtat, ha akarjuk, de a legdrámaibb pillanatokban is annyira kifinomult képeket kapunk, hogy azok továbbra is esztétikusak maradnak.
Szociális értékeket ugyan közvetít a film, de sokkal közelebb áll egy professzionálisan kidolgozott természet- vagy útifilmhez, mint a hagyományos értelemben vett dokumentumfilmekhez. A maga nemében önálló, kísérleti alkotás, hiszen csak képekkel és a zenei aláfestéssel ábrázol. A Samsarának akárcsak elődjeinek nincsen kronológikus cselekménye, epizódok egymásutánjából áll, amiket a címben rejlő globális üzenet köt lazán össze. A "szamszára" jelentése ugyanis az élet örök körforgásában keresendő. A létezés önismétlő, de közben mindig megújuló és magasabb dimenzióba lépő értelmezését járja körül. A tarka világ jelenségei mögött megbúvó komplex igazságokat keresi.
Értékelés: 8/10
