Egész film alatt azon gondolkodtam, hogy vajon milyen kis piszkos titkokra bukkanthattak a film készítői a színészek életében, amivel aztán jól megzsarolva őket elérték, hogy vállaljanak szerepet ebben a szörnyűségben...
Edward Nortont még megértem, hiszem Edward Harrisonként egyfelől ő jegyzi a szupergáz forgatókönyvet, na de a többiek? Különösen Tim Roth, aki igazi színészóriásként klasszikusokban remekelt. Talán csak bohóckodni akart egyet? Hát azt sikerült.
Na, lássuk a sztorit. Adott Bruce Banner (Edward Norton), az akármilyen tudós, aki egy félresikerült kísérlet során egy hatalmas zöld szörnyet kelt magában életre, aki minduntalan felbukkan, ha a srácot felhúzzák. A katonaság rögtön rámozdul a zöld fickóra, hogy igazi szuperkatonát teremtsen génjei segítségével. A társaságot Ross tábornok (William Hurt) vezeti egy kísérletezőkedvű katonával (Tim Roth) a jobbkezében. A képben még ott van Ross tábornok lánya (Liv Tyler), aki a megfelelő lélekteni pontokon rohan a zöldség után, miután az kerekperec azt mondja, hogy menjen minél távolabb tőle. A film végefelé csak sikerül befogni azokat a géneket, így szemtanúi lehetünk a Hulk és tovább fejlesztett változata he-ro-i-kus küzdelmének. Eszelős...
Kishazánkat érte a megtiszteltetés, hogy elsőként nézhette meg ezt a tömény sületlenséget. Bár már az Ang Lee-féle verzió sem tetszett igazán, de ott bizonyos pontokon legalább felfedezni véltem a rendezőre oly jellemző érzékenységet, Louis Leterrier közel kétórás filmjében azonban az érzelem nem több ömlengésnél, az akció pedig egyenlő közepes számítógépes animációval.
