Gengszter-rap és cyberpunk

A Babylon A.D. ötlete jó. Ezt le lehet szögezni, és még csak nem is mondtunk vele marha nagyot, nem Rob Cohen irodájában pattant ki a fejekből két pirotechnikai kísérlet között, hanem Maurice G. Dantec francia-kanadai cyberpunk regényíró utópiáján alapul. Márpedig az utópiákat szeretni szoktuk. Mert félünk picit a jövőtől, segít nekünk ebben a napi híradó, amelyet rendszeresen nézve nem is tartunk olyan földtől elrugaszkodottnak egy a Babylon A.D. elején felvázolt világot. A társadalom egyre reménytelenebbül kettészakadt, Amerikában egyre több a neonreklám és a luxus, ezzel szemben a volt komcsi éra egy nagy összefüggő Harlem, ahol a hentes macskát kínál és minden sarkon fegyvert árulnak. Rögtön az elején ez utóbbi lakótelepi miliőben baktat gengszter-rap ütemekre lassított felvételeken a pufidzsekis Vin Diesel, vagyis pontosan másfél percig reménykedhettünk benne, hogy ezúttal némi intelligencia-lelet is előbukkanhat a bombák földjén végzett ásatások során.

Auróra ostroma

A Babylon A.D. picit Az ember gyermeke történetére emlékeztet, hiszen mindkét esetben egy elképzelt, nem vidám, viszont erőszakos jövőben járva kellene a főakcióhősnek elfuvaroznia egy – valamiért fontos – nőt A-ból B-be. Kicsit maszatolva pedig azt is a párhuzamos egyenesek közé írhatjuk, hogy a világ jövője a tét – bár lehet, ezt mondani sem kell. Ott a sterillé lett emberiség utolsó mentsváraként egy nő csodával határos módon teherbe esik, ezért lenne tanácsos biztonságba juttatni, míg itt egy ennél kevésbé pontosan körülírható módon válik Aurora központi tényezővé. Annyi biztos, hogy különleges képességekkel bír, s ilyenformán mindenféle gazdasági társaságként működő egyházak tervezik saját akoljukba terelni a kézzelfogható csodát.

Mindig új Babilon épül

A történetben tehát nyilván a felvázolt világ a legizgalmasabb. Ez egyébként elég tipikus az utópiák esetében; az aktuális világféltések szülte rémálmok papírra vetése egy dolog, ám hogy valami konkrétabb történeten is izgulhassunk, már nem mindig kap ilyen hangsúlyt. Néha nincs is rá szükség. Mathieu Kassovitz, többek között a Bíbor folyók rendezője azonban nem egy szemfényvesztő Justin Lin, teljes joggal vártunk hát tőle tartalmas sci-fit. Hogy hol, mikor csúszott ki a kezei közül a produkció nem tudni, azt mindenestre igen, hogy a Babylon A.D.-t sokan megforgatták, megvágták és átgyúrták, mire eljutott a mozikba. Főleg a magyarországiakba. Kassowitz többször túlfutott a büdzsé keretein, a majd’ kétórás filmjéből (isten őrizz…) alig másfél lett, ma pedig már mindent a 20th Century Foxra ken, mondván, nincs egyetlen jelenet, amit úgy készíthetett volna el, ahogy valójában akart, a stúdió mindenbe beleszólt. Illetve már annak is két éve, hogy bemutatták az USA-ban.

Egy szó, mint száz, a film végül már meg se próbál intelligens utópiának tűnni, a szavak elfogynak, Vin Diesel és Mélanie Thierry pedig előbb-utóbb kénytelen lesz a fürdőszobában egy szál törülközőben nézni mélyen egymás szemébe. Épp ezért színészi játékról beszélni felesleges is, Diesel hozza azt az egyet, amit tud; Depardieu talán maga sem tudta, hogy egy karikatúra lesz belőle; vele együtt a másik mini-szerepet kapott neves francia, Charlotte Rampling is talán valamiféle új Az ötödik elemben reménykedhetett eleinte, ma pedig már nem értik, hogy keveredtek egyáltalán a projektbe.

Kinek ajánljuk?

- XXX- és Halálos iram-rajongóknak.

- Utópia-mániásoknak.

- Aki szerint még menő a ketrecharc.

Kinek nem?

- Aki az „európai” Kassovitzra kíváncsi.

- Akit idegesítenek az akciófilmes anti-dialógok.

- Maurice G. Dantec-nak.

6/10