Ki hogy viszonyul a bohóckajához? Miből készül a legmenőbb trash-táp? Hány centinként van hamburger-töltőállomás Manhattanben? És vajon mit szól az XXL-be váltó rendezőhöz a belgyógyász, a pszichiáter, illetve vegaszakács felesége?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Super Size Me egyszemélyes vállalkozása, Morgan Spurlock rendező-producer-színész-író-zabagép. A jól eltervezetten rokonszenves filmes celluloidszalaggal bevont dárdáját nem kisebb szélmalomnak szegezte, mint az Egyesült Államok sárga M-betűvel kikövezett, több szempontból is gyarapodáshoz vezető kultjelenségének.
A sörbajuszos partizán ugyanis országjáró körútján lerántotta a leplet a védtelen lakosságot fenyegető koleszterinbázisokról, miközben saját magán tesztelte a Meki-hatásokat. Egy hónapig kizárólag - napi háromszori meleg étel gyanánt - McKaját vett magához, ennek eredménye plusz 11 kiló, összeomlott személyiség és egy ÜZEMEN KÍVÜL feliratú máj lett. A szélmalom lapátjai ugyanakkor repedezni kezdtek, hiszen "e filmtől függetlenül" a cég beszüntette Amerikában a Super Size programot, amely felmosó vödörben mért kólával és vájdlingnyi sült krumplival kecsegtette a közismerten (maradjunk ebben) tájékozatlan polgárokat.
Eddig a sikertörténet.
Amellett, hogy másnaposság ellen sokak szerint kóla és hambi javallott, akad még egy zsírpaca ezen a csakugyan jófej vállalkozáson. Bár a rendező bizonyítottan többször is megpróbálja (telefonon) szóra bírni a kalóriatáblázatokat gondosan az ajtó mögé dugdosó hálózatot, szemmel láthatóan nem esik kétségbe a hiába várt visszahívásoktól. Így kerek a történet és a pocak, ha nincs válasz, hát nincs válasz. Pedig még egy kis utánajárást megért volna a dolog, mert így a maradék az asztalon marad.
A Meki talán felbérel valami elvtelen filmest az ellenmű leforgatására, de valószínűbb az, hogy megvakarja a szúnyogcsípést bohócfenekén, és rutinos mosollyal eléd tolja a következő tálca kitudjamit.
