Szó szerint. De csak ha kell. Ilyesmivel éri el sikereit Erin Brockovich, a háromgyerekes szupernő. Most megérte beülni az Erin Brockovich zűrös természet című, félig mese, félig igaz történetre (rendezte: Steven Soderbergh). Nagyon cseles és nagyon ügyes ez a film: a szerencsétlen prolinőt (Julia Roberts) még az ág is húzza, de aztán bekeményít, és kiharcol magának egy iratrendezői félállást. (Komputerhez nem ért, de nagy a szája, és rémes cuccokban jár, úgy értem, a fennkölt irodai öltözködési kódhoz képest: képzelheted, hogy fogadják ezt a nőt - aki még csinos is - yuppie-éknál!)
Igen ám, de a telekügyek között egészségügyi jelentéseket, diagnózisokat talál, és elkezd járni az agya. Mert az van neki. Hogy kerülnek laborleletek helyrajzi adatok közé? Kiderül, hogy valami hatalmas vegyi gyár ereszti a mérget a földbe a sivatag szélén, de jó pár település közelében. Több százan megbetegedtek, csak amikor felszólaltak, a konszern felvásárolta őket, a doktorokat, a laborokat, mindent: és mindenki befogta a száját. Kivéve Julia Robertsot, aki felplankolja az ügyet, a kis ügyvédi kóceráj főnökét meg ráveszi, hogy ugorjanak fejest a kártérítési perbe. Főnöke, a szerencsétlen kis ügyvéd egész vagyonát kockáztatja...
Csakhogy ez mese. (Habár megtörtént sztorit vittek filmre.) Mese, de azzal a húzással feldobva, hogy itt végre egy vesztes nő fog győzni. (Az amerikai szlengben a "vesztes" jelző olyan, mint egy bélyeg: megbuksz egy vizsgán, egyébként klassz vagy, de rád akasztják a "vesztes" jelzőt: megnézheted magad, attól kezdve mint a leprástól, óvakodnak tőled, és megint meg fogsz bukni...) De nem itt! Ez a nő hős lesz, kiharcolja magának, másoknak, a nézőnek: a végén te is győzhetsz.
A sztori persze hajmeresztő giccs volna, ha nem Julia Roberts csinálná meg a figurát. Ő viszont olyan közönségesre és olyan melegszívűre faragja ezt a dumaládát, hogy halálra röhögöd magad, és közben révedezel is egy kicsit. Mert itt azért életre-halálra megy a játék. Osztályharc - miniben.
Julia/Brockovich azzal nyer, hogy ért az egyszerű emberek nyelvén. (Igaz, más nyelven nem tud...) Talán ez a legérdekesebb - látszik, hogy jó rendező csinálta -, a jónép egyszerűen nem hisz a fülének: először egyikük sem akar pereskedni, mert eddig csak fehérgalléros szélhámosokkal találkoztak, és megszokták, hogy ők, a csórók úgyis csak veszíthetnek. De Julia Roberts olyan sódert zúdít rájuk - b...megol is erősen -, hogy a szerencsétlenek megsejtik, ez a nő nem csapja be őket.
Itt megállnék: a mesék akkor jók, ha képesek legalább egy kicsit felhorzsolni a valóság felszínét. Ebben a filmben mindenki tudja, hogy az ilyen ügyeket az óriás cégek előre lezsírozzák, a kisember úgy sem nyerhet. Olyan egyszerű ez, mint a kétszerkettő. És nem azért, mert a maffia lelövi az akadékoskodó nyomozót, hanem mert a pénz beszél, a nagy cégek hozzák a legjobb ügyvédeket, kezük messzire ér, és tudják, hogy a kisemberekre elég rámordulni. Ez az életszag a történetben. A mese ott folytatódik, hogy mégis akad valaki, aki visszapofázik. A film abból meríti humorát, ahogy Julia Roberts megszólal: azt hinnéd, ezzel tolja el az ügyet a bíróságon - aztán kisül, éppn ezzel nyer. Persze úgy, ahogy ő csinálja, ne próbáld utánozni.
A mozi mellesleg azt dokumentálja, hogy ebben a világban nem szabad gyengének lenni... Hát igen, a keménység. Van benne némi szerelmi fonal is, de olyan hideg-kemény módon, amiből tanulhatnál. A férfi, akit felszed, (Aaron Eckhart) aranyos - vigyáz a gyerekekre, izmos és házias -, mégsem jön össze a dolog. Julia nem hagyja magát zsarolni: mindig az legyen, amit a férfiak akarnak? Hát egy túróst. A végén a háromszáz áldozat megkapja a kártérítést - minden idők legmagasabb kártérítését -, a nő meg olyan csekket, hogy elfelejt beszélni... Ami nem semmi. Aztán megy haza a magányba. Vagy ki tudja...(A film kérdőjellel végződik.)
Az élet apró groteszkjei: hogy fúrják egymást a nők az irodában, hogy lehet levenni a lábáról -mellbedobással - előkelő ügyvédet és tintakukacot egyaránt? Azt is elfelejted, hogy azért ez egyszemélyes produkció. Jutalomjáték. Ami nem baj, sőt másképpen nem néznéd meg.
