Harry és Sally. A herceg menyasszonya. Állj mellém! − Csupa olyan film, amiket ugyan nem mindig emlegetünk a klasszikusok között, emberi történeteikkel és/vagy szerethető karaktereikkel mégis sokunk szívébe belopták magukat. Sajnos mindez már hiányzik a fenti címek elkövetőjének, Rob Reinernek legutóbbi rendezéséből: Monte Wildhorn csodálatos nyarát egyszer mindenképpen érdemes megtekinteni, de az idő próbáját nem fogja kiállni.
Monte Wildhorn (Morgan Freeman), a balesetben lebénult egykori westerníró egy nyárra az idillikus Belle-sziget még idillikusabb szomszédságába költözik. Persze az sem árt, hogy mellette a három lányát egyedül nevelő szépasszony, Charlotte (Virginia Madsen) él, akinek középső gyermeke, Finn (Emma Fuhrmann) arra kéri hősünket, hogy tanítsa meg történeteket mesélni.
Vajon mi történhetett Rob Reinerrel? Az elmúlt évtizedben sajnos egy olyan filmet sem sikerült letennie az asztalra, ami maradandó élményt okozna az egyszeri nézőnek. A sormintát sajnos a Monte Wildhorn csodálatos nyara sem töri meg, pedig alapvetően egy ártatlan alkotásról beszélünk: nem akarja megváltani a világot, csak a feel good életérzést próbálja átadni. Ez néha sikerül is, de sajnos anélkül, hogy bármi újat, eredetit mondana a témában. Az egymást követő epizódok és kisebb konfliktusok viszont általában kedvesek, megmosolyogtatóak.
A lóláb leginkább azoknál a jeleneteknél lóg ki, amikor Monte történetek kitalálásra oktatja a bajkeverő Finnt, hiszen egyrészt a fantáziát mint olyant nem lehet tananyagként átadni, másrészt a kislányt alakító Emma Fuhrmann sem tudja elérni a nézők szimpátiáját. Végig megmarad a kotnyeles gyerekszereplő sztereotípiájában, így nem hihető, hogy pont neki köszönhetően az iszákos, megkeseredett író kilábal az önsanyargatásból. Virginia Madsen játéka már jóval hitelesebb, bár a Morgan Freemannel közös romantikus jeleneteik meglehetősen furcsán mutatnak, hisz a 75 éves színészt (több évtizedes pályája ellenére) még nem nagyon láthattuk szerelmi jelenetekben.
A film nagy erénye, hogy csak visszafogottan operál az érzelmekkel, igazi konfliktus híján a nagy drámai jelenetek sem jellemzőek (egy-két tinédzser kirohanást leszámítva). Viszont a szolid és életvidám hangulatot sem sikerült végig megtartani: a befejezés szemet szúróan csöpögősre sikerült, durván elüt a korábbiaktól.
Egy esélyt tehát mindenképpen érdemes adni Monte Wildhorn csodálatos nyarának, hiszen Morgan Freeman alakítása – mint mindig – kiváló, még ha a végeredmény nem is mérhető Reiner múlt századi filmjeihez. A varázslat nagyon hiányzik belőle.
Értékelés: 6/10
