Csodás film a Madagaszkár 3., a 2010-es évek legjobb gyerekfilmbe rejtett dugós- és felnőttpoénjaival. Ha megcsinálnák a kompromisszummentes változatot, kizárólag a kretén nőstény medvébe szőrszexuális alapon szerelmes makikirály meg a proli kutyák kalandjaiból, némi pótforgatással, az konkrétan a világ legjobb animációs filmje lenne. Bár semmit sem tartok jobb szórakozásnak a primitív dugós poénoknál, az agresszív gyökér kiskutyák talán még annál is fergetegesebbek. De így is 9/10-es a végeredmény, bár őszintén szólva nem értem, minek ennyit nyalni a gyerekeknek, akik amúgy is megkapják ingyen a jegyet meg a tortilla csipszet sajtszósszal és közepes kólával.
Annál nagyobb bravúr ez, mert egészen elképesztő húzással behozták a sztoriba a Madagaszkár-széria házi Jar-Jar Binks-ét, a gyűlöletesen ellenszenves, cukiskodó, köcsög, beszédkényszeres fókát. Sok más mellett az volt a jó a Madagaszkárban, hogy a szereplők viccesek, nem pedig cukik voltak. Na, ennek vége, de fura módon még a kétségbeejtően sokat pofázó olasz fóka sem képes elrontani a szórakozást.
A sztorit nem akarom lelőni, de aki látta az első két részt, az pontosan tudja, hogy a széria nem a Közönséges bűnözőkre hajazóan trükkös forgatókönyve miatt népszerű, úgyhogy a szpojlerezés értelmetlen is lenne.
Ebben az epizódban a pingvinek, az oroszlán és a zebra villognak, a víziló és a zsiráf önmagukhoz képest kicsit csendesebbek.
Annak persze nincs különösebb értelme, hogy a film 3D-s, de látványosnak minden eddigi résznél látványosabb, emellett tiritarka is, így a taplólelkű apukák és vihogós anyukák mellett a beszívott oldalági rokonok is jól fognak szórakozni. A gyerekekről szerencsére teljesen megfeledkeztem, de az az igazság, hogy a Madagaszkár 3. valószínűleg nekik is be fog jönni, mert könnyű követni, nem rémisztő - csak tériszonyosoknak - és ha éppen nem a vászonra néznek, jót mulathatnak az indokolatlan pillanatokban felnevető apjukon.
Egyet viszont tényleg nem értek. A széria kisgyerekek körében elért kultikus népszerűségét legalább fele részben a megasláger betétdalnak, a Riszálom úgyis-úgyis-nak köszönheti. Aki akart már gyerekbulit fejszével berekeszteni a szám 317-dik lejátszása után, az tudja, miről beszélek. A dalnak volt híres magyar változata is Galbenisz Tomasszal. Ehhez képest a harmadik részből egyszerűen kispórolták a magyar verziót és angolul megy le a szám a végén. Ez a megoldás valami igazán fukar félmajomhoz illett volna.
