Mindenki eljött

Kétféle vélemény alakult ki filmkritikusi körökben az utolsó Hobbit film kapcsán: az egyik szerint az első két rész, és különösen a Váratlan utazás lassú tempója és a különböző, nehezen megjegyezhető törpökkel való bíbelődés helyett végre igazi hősöket és vérbeli akciót látunk, míg a másik tábor szerint a látványos, de önmagát ismétlő csatajelenetek nem helyettesíthetik magát a történetmesélést és J.R.R. Tolkien mesevilágának finom részleteit. Mi inkább az utóbbi nézetet osztjuk, de a nagy csatát a világért se hagytuk volna ki.

A hosszú út vége

Peter Jackson 13 év alatt hat filmben, és ha a különböző rendezői és egyéb bővített kiadásokat nem számoljuk, összesen 1031 percben állított valóban gigantikus emlékművet J.R.R. Tolkien munkásságának, csodálatos fantáziavilágának, és lehet fanyalogni, hogy miért készítettek három vaskos filmet is a könyvként valóban vékonyka A hobbitból, de még ehhez hasonlót sem tudott senki felmutatni az elmúlt sok-sok évben. A Hobbit-filmek valóban nem érhetnek fel a Gyűrűk ura-trilógiával, bár ezt nem is tűzték ki célként, és elkészültüket nyilván anyagi okok is motiválták, de azért így csúcsminőség a kommersz szórakoztatásban. Annyi idő elteltével pontosan tudjuk is, mi jár a mozijegy mellé: egy kissé porlepte varázsló, egy mindig zavart hobbit, fénytől ragyogó elfek, morcos törpök, undorító orkok és egyéb teremtmények, és legfőképp világzenére hegygerincen menetelő emberek. A hegygerincen vonuló szereplők nélkül nem lett volna ez a hat film, és ez már a forgatási helyszínként szolgáló Új-Zéland országimázsába is szervesen beépült. Hogy ez a kiszámíthatóság jó-e vagy sem, mindenki döntse el, de érdemes észben tartani, hogy hiába van az étlapon annyi különböző fogás, a legtöbben mégis mindig a kedvenc ételünket rendeljük – remélem, érthető ez a hasonlat.

Tülekedés a hegy körül

A törpök immár eljutottak a Magányos hegyre, és vezérük, Tölzspajzsos Thorin készül átvenni méltó jussát, az ott felhalmozott kincset, a felbosszantott sárkány, Szmaug viszont Tóvárosra veti magát, amelynek lakói szintén a hegy felé veszik útjukat, sőt, egy dühös tünde sereg is megjelenik, miközben az orkok háborúra készülnek. A címben ígért csata nem várat sokat magára, ám előtte látnunk kell, ahogy a hegy gyomrában a kincs lassan az őrületbe kergeti Thorint, miközben Gandalf Középfölde egy másik csücskében szellemekkel viaskodik – ez a két rész igazi horrorfilmes elemekkel operál -, Bard, az íjász népe élére áll, Legolas pedig felderítőt játszik a csinos tündelány, Tauriel társaságában, akinek viszont valamiért az egyik törp jön be, talán azért, mert neki pont nem borítja egy rakás bibircsók és sűrű szőrzet az arcát. Van tehát történés, még úgy is, hogy ez a legrövidebb film a hat közül, bár a rendezői változatra még ráraknak majd 30 percet, de ez még arrébb van. A lényeg azonban a nagy csata, amiről már előre lehetett tudni, mert a filmnek jó publicistái vannak, hogy legalább 40 perc színtiszta akció, és ilyet utoljára A túlélőben láttunk, de ott csak öt katona rohangált a golyózáporban, itt viszont ezrek, nem beszélve egy sor még sosem látott teremtményről, mint a faltörő kos trollok vagy a harci denevérek! Aztán az egész pontosan olyan lett, mint amilyen eddig is volt, például A király visszatérben esetében: látványos, nagyszabású és kelleténél jóval sűrűbb. 

Azok ott törpök vagy orkok?

Az ötödik sereg kilétét nem fednénk fel, legyen ez meglepetés, kik érkeznek még a Magányos hegyhez a törpökön, embereken, tündéken és orkon kívül, de amint elkezdődik az ütközet, minden logika borul. A halhatatlan tündéket például amolyan nindzsa-szamuráj-szuperhősnek gondolná az ember, de itt tucatjával esnek el közelharcban a hatalmas orkokkal szemben – pedig íjászként messziről kéne irtaniuk őket -, akiknek viszont az apró törpök lesznek méltó ellenfelei, igaz, mivel mindkét fél talpig vasban van, nem tudni, melyik melyik, csak amikor tisztán látszanak a méretkülönbségek, de általában nem látszanak. Csak a főszereplők külön minicsatája válik valóban izgalmassá egy havas kilátótornyon: itt látszik, hogy az izgalmas koreográfia és a tökéletes technikai megvalósítás milyen élményt nyújthat, bár amikor Legolas teljesen valószínűtlen módon a lezuhanó sziklákon ugrált, az egész mozi felnevetett. Márpedig, ha a fő attrakciónak szánt, és minden más háttérbe szorító csatát a legjobb szándékkal is csak közepesre sikerült kihozni, akkor Peter Jackson valahol elszámolta magát. Mert a korábbi filmek lassú tempójának és színes epizódjainak megvolt a maga célja. közelebb hozni és igazi karakterrel felruházni az egyes karaktereket, és ez volt a Gyűrűk ura filmek, majd a folytatás sikerének a titka. Mert úgy izgulhattunk értük igazán, amikor eljött egy-egy véres és látványos összecsapás, de ez most kicsit billegett, pedig, ha minden igaz, nem lesz már több film Középfölde történetéről.

Kinek ajánljuk?
- J.R.R. Tolkien népes rajongótáborának.
- Akik szerint Peter Jackson egy zseni.
- Minden fantasy-őrültnek.

Kinek nem?
- Akik azt sem tudják, ki volt J.R.R. Tolkien.
- Akik szerint Peter Jackson nem egy zseni.
- Akik Frodóért voltak oda, és Bilbóért nem rajonganak.

6/10