A Megtört város akkor is izgalmas krimi, ha alapvetően ismerős panelekből építkezik. A titok abban van, hogy vajon képes-e a nézőt meglepni csavaros fordulataival...
A csapat
Mark Wahlberg már megint talált magának egy sztorit: producerként és vezető producerként számos krimi és thriller munkálataiban vett részt, ez a film sem kivétel. Most azonban nagylelkűen még a főszerepet is elfogadta magától – és tulajdonképpen, a végeredményt látva jól is van ez így. A társadalmi ranglétra legaljáról magát feltornázó, egykor Marky Markként bohóckodó Wahlberg mára kiforrott színésszé lett, a rendíthetetlen (ólom)katona típus hiteles megtestesítője. Márpedig itt éppen erre van szükség: Billy Taggart olyan ember, aki saját bőrén tapasztalta a nyomort. Éppen ezért nem csoda, hogy megbotlik: valamikor a nyolcvanas évek elején egy halálra erőszakolt lány támadóját lelövi, ám mivel zsaru, a dolgot némi nyomozás és tárgyalás után betudják a foglalkozásának. De nem tud szabadulni az emléktől, így nem túl fényes magánnyomozói karrierbe kezd. Telik-múlik az idő, és több mint húsz év után ez a "kis" incidens összekapcsolódik a nagypolitikával.
New Yorkban vagyunk, a várost Nicholas Hostetler irányítja. Minden szál az ő kezében fut össze: nemcsak a köztisztviselőkről szedi le a sápot, hanem különügyleteivel is igen szépen megszedi magát. Erre a szerepre Russel Crowe-ot választották ki, és ezt nem igazán értjük. A mostanra joviálisra hízott, melírozott fejű Crowe a megtévesztésben nagyon jó, remekül hozza a magát álcázó figurát, de a polgármester mélységeit, a szunnyadó agressziót nem tudja megjeleníteni. Kötött pulcsiban és rá felhajtott ingben meg olyan, mint egy nagypapi fiatal arccal: már csak a kandalló hiányzik mellőle meg a New York Post a kezéből. Valahogy zavarosra sikerült ez a figura, és nem a jó értelemben.
Catherine Zeta-Jones megint csípőből hozza a titokzatos nőt: a polgármester neje vagy csalja a férjét, vagy nem csalja, de mégis úgy fest a dolog. Ha nem csalja, akkor vajon miért találkozgat a választási hajrá finisében az ellenjelölt kampányfőnökével? A kicsit kétdimenziósra írt asszony figurájából Zeta-Jones a lehető legtöbbet kihoz: felhős tekintettel mered a semmibe, a megfelelő pontokon pedig gyűlölettel néz a kamerába.
A két erős férfi figura mellett nem nagyon rúghat labdába senki. Sőt: az exrendőr figurája szinte egyszemélyű hős, mindenhová őt követjük, a legtöbb esetben nem tudjuk meg, mi folyik a háttérben, csak annyit látunk, amennyit az éppen az eseményekbe csöppenő Billy is lát.
[img id=447904 instance=1 align=left img]A sztorimesélés
Ettől a szubjektív nézőponttól azonban feszes, fordulatokkal teli a történet: a városvezetés többmilliárdos ingatlanpanamát titkol, és ez a választások előtt két nappal akár Hostetler fejébe is kerülhet. Ha pedig ő bukik, akkor köztiszteletben álló emberek is buknak vele – jól működik a pénzzel és befolyással kiépített hierarchia. Billy azonban a bizonytalansági pont a jól összerakott képletben: elsőre úgy tűnik, sikerül megkenni egy nyomozás álcájával, de mi van, ha egyszer csak rájön: valami nem stimmel? Márpedig Billy rájön, mint ahogy szépen lassan kibontakozik (legalábbis a film végére), hogy kik a rossz fiúk és kik a jók.
A film 16-os karikával megy a mozikban, mégis érdekessége, hogy krimihez képest nem sok erőszakos jelenet van benne. Azt a 3-4 pontot leszámítva, mikor Billy péppé ver egy-két embert, inkább a pszichikai erőszak és a politikai machinációk sora teremti meg a feszültséget a nézőben. Még akkor is, ha szinte minden egyes elem ismerős, többnyire sikerül vagy meglepni vagy legalábbis fenntartani a feszültséget. Érdekes, hogy Billy története és a város sorsa szinte csak a film legvégén kapcsolódik össze. Pedig olyan szájbarágósan előkészített (a kezdő jelenetben egészen közelről látjuk, ahogy a rendőr lelövi a fiatal erőszaktevőt), hogy az már szinte fáj…
Összegezve
A Megtört város nem egy Elnök emberei, de a maga nemében jól összerakott iparos munka. Sok-sok fordulattal, amit most nem spoilereznénk, mindenesetre aki szereti a sok szálon futó politikai drámákat, annak egynek jó lesz…
Kinek ajánljuk?
- Mark Wahlberg rajongóinak.
- Catherine Zeta-Jones rajongóinak.
- Az összeesküvés-elméletek megszállottjainak.
Kiknek nem?
- Russel Crowe rajongóinak.
- New York szerelmeseinek.
- Akik valami újat várnak egy politikai krimitől.
6/10
