Hol van már a Fekete eső, a Szárnyas fejvadász vagy a Thelma és Loiuse? Ridley Scott rendezői nagyságából mára csak a monomentalizmus maradt. Ami pedig a Robin Hoodot illeti, a www.robinhoodthemovie.com webcím Kevin Reynolds 1991-es klasszikusáé kéne, hogy legyen.
Hát kezdjük ott, hogy ennek a sztorinak nem sok köze van a Robin Hoodhoz. Persze mondhatjuk, hogy ez a film valójában egy eredettörténet, ami csak megelőzi az ismerteket, de kérdem én, ki kiváncsi erre? Ridley Scott úgy döntött, felfedi a fátylat kedvenc íjászunk valódi történetéről, ígyhát megtudhatjuk, hogy Robin Hood (Russel Crowe) valójában nem is Robin Hood, Oroszlánszívű Richárd nem éppen egy Mátyás király, szegény nottinghami bíró csak egy mellékszereplő, és a valódi ellenség nem János (Oscar Isaac), hanem a franciák közeledő serege. Hát nem tudom. Mindez persze lehetne üditő az unásig ismert Robin Hood sztorik tömegében, de ami engem illet, nincs semmi bajom az eredeti történettel...
Na, de azért vannak itt más problémák is. Riszpekt John Mathieson csodás szigetországi képeiért, de Brian Helgeland forgatókönyvíró jobb, ha meghúzza magát. Ennyi patetikus mondatot rég adtak Russel Crowe szájába, tobzódunk a közhelyekben és a néhol már-már röhejesbe csap át a big fíling. A szabadságharcos maszlag, a szerelmi szál, a családért és a hazáért a végére együttesen sikeresen kicsapja a giccsbiztosítékot. És teszi mindezt hót unalmasan. A 148 perc lassan pereg, az akció jelenetek is inkább tűnnek a monumentalizmus illusztrációjának, mintsem valódi történésnek. Szólhatnék még pár szót az alakításokról, de nincs nagyon mit. A Russel Crowe és Cate Blanchett satuba zárva, mindenfajta mozgástér hiányában rebegtetik a szempillájukat, Max von Sydow és Mark Strong precízen hozzák szerepüket. Jánosként nyilván Oscar Isaacnak van egy csöpp játéktere, de aki látta már Alan Rickmant a nottinghami bíró szerepében, egy legyintéssel különórákat javasolna a színésznek.
