Míg mi gond nélkül relaxálunk, a fess Clive Owen reményt ad a jövőnek, emberek ezrein segít, illetve elcsábítja Julia Robertset, nagyjából ebben a sorrendben.
Péntek: Az ember gyermeke (2006)
A Föld tartalékai teljesen kimerültek, a jövő kilátástalan, 19 éve nem született gyerek. A széthulló társadalmi rendszerek közül egyedül Nagy-Britannia élte túl a belső harcokat. Ennek ára, hogy a rendszer diktatórikus eszközökkel tartja fenn a hatalmat, és erőszakkal lép fel az illegális bevándorlók ellen: táborokba hurcolják és deportálják őket. Theo egykor a változás élharcosa volt, de mára kiégett, megkeseredett ember, ám egy nap egykori szerelme, aki a mai az ellenállás tagja, szívességet kér tőle. Egy fiatal nőt kell kijuttatnia az országból, ám hamarosan kiderül, hogy a lány nem egyszerű menekült.
Különösebb túlzás nélkül ez Clive Owen legjobb filmje – amihez kellett egy Alfonso Cuarón kaliberű rendező és egy nagyszerű, bár eléggé lehangoló történet is. Az ember gyermek azon kevés mű egyike, amely olyan izgalmas, mint egy krimi, ugyanakkor mélyen elgondolkodtató, valós társadalmi problémákkal foglalkozik, és képes felépíteni egy saját világot. Nyilván az sem árt, hogy Owen mellett olyan nagyszerű színészeket látunk, mint Julianne Moore vagy Michael Caine, vagy az, hogy Emmanuel Lubezki személyeben a világ egyik legjobb operatőre állt a kamerák mögött. Nem véletlen, hogy három Oscar-jelölése közül az egyik a fényképezésért járt
Szombat: Határok nélkül (2003)
Martin Campbell (Casino Royale) filmje egy gazdag, férjes amerikai asszony és egy brit orvos szerelmének története, akik mindketten a bajba jutottak segítésének szentelik életüket. A nő egy egy jótékonysági gálán ismeri meg a szenvedélyes férfit, és hamarosan ő is részt vesz a különböző menekülttáborokban – Etiópiában, Kambodzsában vagy Csecsenföldön – a menekültek megsegítésében, számos veszélyes helyzetet élve át. Ez volt az a film, amelynek hatására Angelina Jolie megkezdte jótékonysági munkáját, és ekkor fogadta örökbe első gyerekét, tehát aligha kételkedhetünk a történet őszinteségében.
Clive Owen ugyan nem vállal be akármit, de nem foghatjuk rá, hogy csakis fajsúlyos, remek és minőségi produkciókban szerepel, sajnos. Erre remek példa ez a jó szándékú, de erősen félresiklott humanitárius toborzófilm – hivatalosan persze nem az, de mindenki annak tekinti. A Határok nélkül ugyanis a különböző segélyszervezetek dolgozóinak kitartását, önfeláldozását és nemeslelkűségét énekli meg, amivel nincs is semmi baj, de nem ártott volna a történetre is szánni némi időt és energiát, ha már ennyi pénz és ilyen sok tehetséges színész összegyűlt hozzá.
Vasárnap: Kettős játék (2009)
Claire Stenwick CIA-ügynök és Ray Koval brit titkos ügynök egy dubai bevetésen találkozott egymással. Később mindketten hátat fordítanak megbízóiknak, hogy civilben kamatoztassák tapasztalataikat. Két multicégnél helyezkednek el, és megpróbálnak búsás hasznot húzni a rivalizálásukból, hiszen mindketten azt a feladatot kapták, hogy megszerezzék egy gyógyszeripari termék képletét, mely rengeteg pénzt hozhat a szabadalmaztató cég számára. Miközben az egyik profi megpróbálja kijátszani a másikat, egymásba szeretnek.
Az elsősorban forgatókönyvíróként jegyzett Tony Gilroy (A Bourne-hagyaték) ezúttal Steven Soderbergh babérjai és az Ocean’s Eleven filmek hatalmas sikere után áhítozott, és volt is némi esélye arra, hogy ezen cél közelébe kerüljön. Női főszereplője az a Julia Roberts, aki két Soderbergh filmben is játszott, és ekkor még mindig Amerika nagyasszonya volt, illetve a 2004-es Közelebben már volt Owen partnere, aki tud egyszerre veszélyes és vicces is lenni. A gond a történettel volt, amiben az a bizonyos gyógyszeripari termék egy tök lényegtelen dolog, így nem is izgulunk miatta, a két főhős között, ki tudja miért, de nem füstölög a lepedő – igaz, nagyon viccesek, és ezért érdemes megnézni a filmet.
