Nekem nincs semmi bajom a mutánsokkal. Ismerek rendes mutánsokat, sőt, a barátaim között is vannak mutánsok, de lássuk be, tolakodóak, hangosak, és egy kicsit sok film készül róluk. A 2000-ben indult X-Men szériát eleinte nagyon szerettük, hiszen megújította, és újra divatossá tette a képregény-feldolgozások korábban teljesen hullámzó minőségű világát, és elhozta nekünk az egyik legjobb megfilmesített képregényfigurát, Logant, vagyis a Farkast, aki persze valójában Rozsomák, de ez most mindegy is. Mellette ott volt a jó oldalt képviselő Xavier professzor és a rossz felé hajló Magneto, két zseniális öreg róka, Patrick Stewart és Ian McKellen alakításában, akiknek a későbbiekben egész jó fiatalkori ént találtak James McAvoy, illetve Michael Fassbender személyében.

Merthogy az eleinte egyenes vonalú folytatás új idővonalakkal kísérletezett, és megismertünk egy fiatal X-Men gárdát, akik jóval kevésbé izgalmasak, mint az eredeti felállás, viszont nyilván szükség volt rájuk, hogy a tizenévesek is bemenjenek a moziba, mondván, jé, ezek a srácok és csajok tök olyanok, mint én, csak lávát lövell a szemük! Volt ebben némi jó, és volt, ami kezdett elég unalmassá válni, például az, hogy bár barátok, Charles Xavier és Magneto folyton egymás ellen fordul és a mutánsoknak választaniuk kell, melyik oldalra állnak. Ez történik most is.

1983-ben járunk, vagyis tíz évvel X-Men - Az eljövendő múlt napjai rendkívüli eseményei után, és a három főhős, X professzor, Magneto és Ravan, vagyis Mystique külön utakon járnak. Kiszabadul azonban többezer éves kényszerű fogságából a történelem első mutánsa, az egykor istenként tisztelt Apokalipszis, és miután belepillant a helyi tévéadásba, úgy dönt, hogy ez a világ megérett a pusztulásra, és ő majd új rendet teremt. Mivel valamiért hagyományosan négy segéddel dolgozik, gyorsan keres is pár önkéntest, egy szárnyas mutánst, egy pornósztárba oltott nindzsát, a későbbi Ciklont és végül ki mást, mint a friss tragédián átesett Magnetót, akit még több erővel ruház fel, például azzal, hogy nemcsak a fémeket, de a föld egyéb ásványkincseit is képes legyen megmozdítani. Ehhez képest Xavier professzor csak egy csapat tinivel rendelkezik, akik még nem mesterei képességeiknek, illetve betársul melléjük Raven is, mert nem árt, ha van egy jó nő is a csapatban, és kezdődhet a csihi-puhi, ami ugyan most is látványos, de minden egyes pillanatában kiszámítható.

Ahhoz képest, hogy nyilvánvaló hibái ellenére a az X-Men - Az eljövendő múlt napjai milyen összetett és izgalmas volt - legalábbis így visszatekintve -, az X-Men - Apokalipszis kiszámítható és nyögvenyelős, mintha csak két különböző ember csinálta volna őket, pedig dehogy. Mindkettőt Bryan Singer jegyzi, aki állítólag büszke rá, hogy filmjét nem a látvány adja el, hanem a nagyszerű karakterek, ami egy icipicit baromság, hiszen ezek a karakterek már a képregények óta adottak, árnyalni sem kell őket, csak jól használni, például egy gördülékeny, izgalmas történet segítésével, de ez csak töredékeiben jött össze.

A nagy durranásnak szánt gonosz Apokalipszis olyan, mintha valami finn tehetségkutatóból érkezett volna a heavy metal kategóriából, ördögi terve egyszerű, mint a bot, de még a két legjobban felépített figura, Xavier és Magneto is újra azt csinálja, mint amit mindig szokott. A fiatalok bántóan rutintalanok, és adott esetben nyilvánvalóan tehetségtelenek. Az egyetlen kivétel a fiatal Higanyt/Quicksilvert alakító Evan Peters, a film legjobb jelenete is az ő lassított száguldása a pusztítás közepén a Eurythmics Sweet Dreams-jére hangszerelve, de erre is mondhatjuk azt, hogy ezt a poént már elsütötték az előző filmben.

Itt persze minden poént elsütöttek már korábban, az egyiptomi nyitójelenet pedig olyan bántó, mint egy rosszul összevágott Katy Perry videóklip, amit külön szeretnénk kikérni magunknak. Persze profin összevágott, látványos moziról van szó, amire azért lehet haragudni, mert magát a történetet ellinkelték, és nem találtak egy valóban komoly negatív hőst, de még így is vannak szerethető részei. Konkrétan Michael Fassbender, aki a játékidő egy részében meglepő módon lengyelül beszél, és aki van olyan jó és karizmatikus színész, hogy akkor is érezzük a jelenlétét, ha csak a fülcimpáját látjuk, és itt úgy is képes uralni a filmet, hogy valójában alárendelt szerepet játszik – ami mellesleg szintén a sztori gyengéje. De ne feledkezzünk meg Jennifer Lawrence-ről sem, aki ugyan messze nem olyan tehetséges, mint Fassbender, de belead apait és anyait, és nehéz megunni amint kék testtel rohangál fel és alá.

Értékelés: 6/10

Kinek ajánljuk? Akik nem tudnak kihagyni egy X-Men filmet, sem, akiknek van mutáns a családjukban, és akik rajonganak Michael Fassbenderért, de azok is nyugodtan menjenek el rá, akik még mindig azt hiszik, hogy Jennifer Lawrence valójában meztelen a kék festék alatt.