Bár rendszerint egyet szoktunk érteni az adott év Oscar-győzteseinek listájával, furcsa belegondolni, hogy hány olyan nagy rendező van, aki még soha életében nem kapott a filmvilág legnagyobb elismeréséből. A lista hosszú, és mi most csak kedvenceinket vesszük elő.
Stanley Kubrick (1928-1999)
A valaha élt egyik legnagyobb rendező, a film világát ezernyi módon megújító, mindig a tökéletességre törekvő Kubrick ugyan négyszer is jelölt volt a legjobb rendezőként a a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni (1964), a 2001 - Űrodüsszeia (1968), a Mechanikus narancs (1971) és a Barry Lyndon (1975) révén, de a díjat egyszer sem kapta meg. A rendező forgatókönyvíróként is több jelölést kapott, de Oscar-díjat egyedül a 2001 legjobb vizuális effektjeiért adtak neki, aminek átvételére nem jelent meg – és amit állítólag történetesen nem egyedül kellett volna megkapnia, de ez már másik kérdés. Érdekes módon Kubrick legemlékezetesebb munkája, a Ragyogás semmiféle jelölést nem kapott – ami talán a műfajának köszönhető hiszen a horror nem feltétlenül az Amerikai Filmakadémia asztala.
Alfred Hitchcock (1899-1980)
Bár „a horror nagymestereként” szoktuk emlegetni, Hitchcock korát megelőző munkássága messze-messze túlmutatott a műfajon, arról nem is beszélve, hogy számos filmje sokkal inkább a thriller vagy suspence kategóriába esik. Öt filmjéért is kaphatott volna a legjobb rendezőnek járó Oscart - A Manderley-ház asszonya (1940), Mentőcsónak (1944), Elbűvölve (1945), Hátsó ablak (1954) és Psycho (1960) -, de valamiért soha nem neki ítélték a díjat, számos ma is klasszikusnak tartott, filmiskolákon tanított alkotása felett pedig elsiklott az akadémia figyelme. Ilyen a csodálatos Szédülés és a műfajteremtő Észak-Északnyugat, de ide sorolhatnánk az előbbieknél kevésbé ismert Forgószélt is. Pedig azt sem mondhatnánk, hogy kevésbé ismert, rétegfilmekről van szó, ráadásul Hitchcock munkái népszerűsítéséhez is remekül értett, sőt, önmagát is hajlandó volt sztárolni, mégsem kerülhetett be a legelitebb klubba, az Oscar-nyertesek közé.
Orson Welles (1915-1985)
Ha a legnagyobbakról van szó, akkor Orson Welles aligha maradhat ki – amire elég jó példa, hogy az Aranypolgár évtizedekig vezette a minden idők legjobb filmjeinek listáját minden összesítésben. A pályáját csodagyerekként kezdő. majd Hollywood fenegyerekévé váló, színészként is zseniális Welles csakis az Aranypolgárokért kapott jelölést 1941-ben – mind rendezőként, mind színészként és társforgatókönyvíróként, és ez utóbbiért nyert, de nem ment el a gálára -, és akkor mi van az alábbi munkáival: Falstaff, A per, A gonosz érintése, A sanghaji asszony vagy Az Ambersonok tündöklése? Nyilván nem segített a dologban Welles folyamatos csatározása a stúdiókkal és producereivel, és A gonosz érintése illetve Az Ambersonok tündöklése esetében olyan verziók kerültek bemutatásra, amelyek elkészültével maga a rendező nem értett egyet, tehát a jelölésük és esetleges győzelmük is furcsa üzenetet közvetített volna, de ma már kevesen vitatják, hogy Wellesnek legalább három Oscar-díj járt volna – kapott is egy tiszteletbelit, amit nem ment el átvenni.
Charles Chaplin (1889-1977)
Charlie Chaplin rendező Oscar-jelölés: nulla. Igen, így van, a legnagyobb nevettető, a szomorú bohóc egy rendező jelölésben sem részesült, vagyis még csak a közelébe sem került, hogy rendezőként is elismerjék: az Akadémiának csak egy bohóc maradt, bár megdöbbentő módon egy zeneszerzői Oscart kapott, és két életműdíjjal is jutalmazták. Merthogy Chaplin nem csak „eljátszotta”, de írta és rendezte is magát, elképesztő munkabírással, rendkívül határozott és teljesen új elképzelésekkel rendelkezett, és ez még ennyi év távlatából is világosan látszik. A Modern idők, A diktátor vagy a Nagyvárosi fények a legújszerűbb filmek közé tartoztak megjelenésükkor – a némafilm világáról beszélünk! -, a Monsieur Verdoux pedig azt is megmutatta, hogy Chaplin a védjegyévé vált öltözet és kinézet, illetve vígjátéki eszközök nélkül is tökéletesen meg tudja magát értetni közönségével.
Meglehet, David Lynch sok szempontból rétegfilmesnek számít, hiszen minden munkája ízig-vérig „művészmozi”, viszont rétegfilmes létére elképesztően ismert, elismert és népszerű figura – és mint tudjuk, ma már könnyűzenei producer is. Három filmje kapcsán is jelölték a legjobb rendezésért járó díjra - A sötétség útja - Mulholland Drive (2001) Kék bársony (1986) Az elefántember (1980), utóbbinak a forgatókönyvéért is -, de díjat soha nem kapott, pedig ahogy az évszámok is mutatják, a jelölések három nagy korszakát is érintik. Talán kissé túl furcsa és nehezen kódolható, amit ő csinál, de ez még nem mentség arra, hogy például a Mulholland Drive esetében miért Ron Howard vihette haza a díjat a giccses és valószínűtlen Egy csodálatos elméért, vagy Oliver Stone A szakaszért a Kék Bársony helyett – igaz, az egy erősebb év volt.
Mi sem adnák minden egyes Tim Burton filmért Oscart – a Majmok bolygója feldolgozást még mindig nehezen bocsájtjuk meg neki -, de az sem járja, hogy semmit ne kapjon. Ami azt illeti, Burton egyetlen élőszereplős munkájáért nem kapott még jelölést, bár két animációs filmje, A halott menyasszony és Frankenweenie - Ebcsont beforr is indult a legjobb egész estés animációs film kategóriában, Johnny Depp pedig jelölést kapott a Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya főszerepéért – speciel neki sem ez volt a legjobb alakítása - Martin Landau pedig az Ed Woodért lett a legjobb férfi mellékszereplő. Ami sovány vigasz a rendezőnek, aki ugyan rendszerint valóban könnyed hangvételű filmeket készít, de ez nem jelenti azt, hogy nem elgondolkodtató, fajsúlyos alkotásokról lenne szó. Na jó, a Charlie és a csokigyár azért annyira nem elgondolkodtató, a Batman filmek pedig más kategóriába tartoznak, de Az Álmosvölgy legendája fantasztikus film, az Ed Wood szívhez szóló óda a filmkészítéshez, az Ollókezű Edward pedig páratlan alkotás, legutóbbi munkája, a jóval konvencionálisabb Nagy szemek pedig pont egyszerűsége és letisztultsága okán érdemelt volna meg legalább egy jelölést.
Nolan eddig három jelölést mondhat magáénak, a Memento (2000) és az Eredet (2010) legjobb eredeti forgatókönyvéért, és az utóbbi legjobb film jelöléséhez mint producer kötődik a neve, de rendezőként még csak a közelébe sem juthatott a legnagyobb díjnak. Hát hogy van ez? Lehet, hogy a Memento sokaknak túlságosan kemény és szikár volt, de furcsa módon az Eredet pont az a fajta alkotás, amit az Akadémia annyira szeretni szokott: minőségi közönségfilm, amely több jelentésréteggel is bír, de annyira nem bonyolult, hogy ne legyen a dekódolható az átlagnéző számára,. teli van a világsztárokkal és fantasztikusan néz ki, ráadásul baromi sok pénzt hozott, úgy $820 milliót világszerte, pedig nem is képregényfeldolgozás. Na majd soron következő filmjével, a Dunkirkkel biztos megmutatja – kár, hogy 2017-ig kell rá várni!
Ha van valaki a listán, aki TÉNYLEG rétegfilmes, az a csudabogár Wes Anderson, de ő legalább kapott már jelölést legjobb rendezőként A Grand Budapest Hotelért 2014-ben, csakhogy a kölyökképű rendező már több mint 20 éve készít filmeket, így egyfajta szégyen, hogy ilyen sokáig kellett erre várni. A gyerekkor végét új szemszögből látó Holdfény királyság, a játékos A fantasztikus Róka úr, sokak nagy kedvence, a szerencsétlen magyar címmel megvert nagy családi panorámakép, a Tenenbaum, a háziátok vagy az Okostojás filmtörténeti klasszikusok, igaz, van némi fanyar mellékízük, de az Akadémia nem csupán a nagy, monumentális alkotásokat hivatott díjazni, hanem az újszerű, előremutató darabokat is, különben elég lenne a mozipénztárak bevétele alapján kiosztani a kis arany emberkét, nem igaz?
További nagyszerű rendezők, akik sosem kaptak Oscar-díjat: Sergio Leone, Jim Jarmusch, Nicolas Roeg, Sam Fuller, Nancy Meyers, Sam Raimi, John Hughes, Richard Lester, John Carpenter, Robert Altman, John Landis, David Fincher
