Az amerikai kultúrtörténet fontos részét alkotó képregények évtizedek óta hálás témát jelentenek a filmtelep unatkozó producereinek, hiszen elég leemelni őket az "Ötletszünet esetére" feliratú polcról, és értő kezekbe adva a nép máris lelkesen kígyózik a kasszák előtt. Idő kérdése volt tehát csupán, hogy a Superman, a Batman és a Spiderman után a legkevésbé "man" figurát, a kidobóember külsejű és belsejű Hulkot is utoléri a sorsa.
A mozgóképesítés tettese nem kisebb név, mint a Tigris és Sárkányért Arany Glóbusszal jutalmazott Ang Lee, aki újfent a velejéig kiélhette a trükkök iránti vonzalmait. A csúcstechnika ördöge ugyanis már lehetővé teszi, hogy a szerencsétlen tudós ne a 20 évvel ezelőtti tévésorozat muris effektjei révén dagadjon időnként teherautónyi izommá. Bizony, a régi Hulkból csak a jó öreg badibilder-világbajnok Lou Ferrigno maradt meg, aki ezúttal 3 másodpercre tűnik fel egy biztonsági őr jelmezében.
A hangsúlyozottan comics-stílusban előadott történet - négyfelé osztott képernyő, lapozásos váltások stb. - eleinte könnyű feladat elé ülteti a nézőt. A laborbalesetben mutálódott zseni (Eric Bana) kétségbeesetten küzd a benne lakó szörnyeteggel, miközben kollégája-szerelme (a csodás Jennifer Connelly) egyre csak vívódik a segítés és az elutasítás között. A csavarintás annyi, hogy a főhős eleve kárhozatra van ítélve, hiszen nemzőapja (Nick Nolte) előszeretettel végzett önmagán tiltott genetikai kísérleteket. A családi dráma azáltal válik teljessé, hogy a szép nő apja (Sam Elliott) meg éppen a Dave Gahanre emlékeztető tudósnak a főnöke. Annyi élettapasztalata pedig alighanem mindenkinek van, hogy az ilyen helyzetekből nemigen lehet jól kijönni.
A 138 perc első fele kellemes-komótosan telik el, elszórt utalásokkal a közelgő rettenetre, de vizuális effektektől mentesen. Apa-fiú és férfi-nő kapcsolat bontakozik ki, a közönség kalandvágyó része ez idő alatt kukoricájába és sms-eibe mélyedhet. Hanem a folytatás! Helikoptercsorda üldöz egy tankokkal dobálózó, megyéket átugró zöld emberhegyet, aki a világűrből leesve is szétszedi San Francisco csatornahálózatát. Tobzódó technika, összefeszülő szuperszörnyek, egymást überelő látványfelelősök... hiszen ki tudja már ekkor, hogy miről is szólt ez a film.
A Hulk mindazonáltal profizmusával és fantasztikus látványvilágával remekül illeszkedik a mozgóképregény műfajába. Az egyre költségesebb epizódok sorában pedig hamarosan láthatjuk majd a Kőembert, a Villámembert és az Ostoba Mozinéző Embert is. Utóbbi egy üres vászon lesz, de senkinek sem fog feltűnni.
