A Monte Wildhorn csodálatos nyara című film rendezője minden tételt kipipált a sikerreceptek listájáról: cuki kutya, még cukibb gyerekek, csábos nő, és morgó vénember, akinek igazából aranyszíve van. A Morgan Freeman főszereplésével készült mozi működik is, de azért ne várjunk akkora durranást, mint amekkora A bakancslista volt.
Rob Reiner nem kezdő a szívhez szóló mozik terén, a BAFTA-díjas Harry és Sally Billy Crystal és Meg Ryan évtizedes „szerelméről”, a Kísért a múlt az igazáért harcoló Whoopi Goldberggel, és A bakancslista a két, halála előtt még az életre szavazó öregemberrel (Jack Nicholson, Morgan Freeman), megmutatta, hogy Reiner nem félne aláírni egy Zewa zsepis szponzori szerződést.
A Monte Wildhorn csodálatos nyarán is szipogni fognak azok, akiket érzékenyen érint az alkoholizmus témaköre. Főhőse, Monte (Morgan Freeman) egy egykor sikeres, életerős írót alakít, akinek western-regényei a bestseller listák élén voltak. Montét azonban felesége halála után végleg elhagyta az életkedve, a whiskey-hez menekült - pontosabban gurult, hiszen évtizedek óta kerekes székben él.
Morgós, elviselhetetlen vénemberré vált, aki nagy sikerrel veszi rá az érte aggódókat, hogy „menjenek a pokolba”. Unokaöccse az egyetlen, aki a parancs ellenére néha rányitja az ajtót, most pedig még azt is kitalálta, hogy elfurikázza az öreget a Belle-szigetre, néhány hónapra jó levegőt szívni, kutyát gardírozni, hátha visszatér az élet- és alkotókedve.
Nem lenne ez egy szívszaggató dráma, ha nem így történne. Montét azonban nem a baseballhoz fikarcnyit sem értő kutya, sem pedig a tenger látványa, hanem egy tíz év körüli kislány szelídíti meg, Finnegan (Emma Fuhrmann). Monte szomszédjában ugyanis egy csonka család lakik, egy válófélben lévő anya, Charlotte (Virginia Madsen) a három kislányával. A középső lány, amikor megtudja, hogy különc szomszédjuk író, odaadja az öregnek az összes megtakarított pénzét, 38 dollárt, hogy megtanítsa az írás tudományára.
Kettejük találkozásainak hatására Monte leteszi a piát, barátjául szegődik egy autista fiúnak, megkedveli a szomszéd asszonykát, és még az írógépét is előveszi - egyszóval újra képes lesz meglátni az élet szebbik arcát.
Az üzenet nagyon hasonló A bakancslistához: mindig érdemes újra kezdeni - de valahogy nem olyan átütő a hatás. Nem olyan erős a forgatókönyv, túl keveset kapunk a részeges Montéból ahhoz, hogy releváns élmény legyen az átváltozása, és túl sokat a szirupból, ahhoz, hogy a mondanivaló mélységét komolyan vegyük.
Persze, ez igazából bocsánatos bűn, sok rendező beleesik ebbe a hibába, de Reiner esetében legalább az mentőövet jelent, hogy neki egyszer már sikerült remekművet létrehoznia. Egyestés, moziban melegedős filmnek a Monte Wildhorn csodálatos nyara azonban bőven megteszi, már csak Morgan Freeman miatt is, akinek hiába keltették halálhírét, úgy látszik, nagyon is él, és még élvezi is, 7/10.
