Bízni benne, hogy a gyerekeink szívesebben néznek Knertent, mint egy fancy Disney-t olyasfajta naivság, hogy csak melléállni lehet.
Dragon Ball helyett
Nem vagyok benne biztos, manapság milyen ifjúsági filmet óhajt nézni az ifjúság, hajlandó vagyok elfogadni, hogy amikor én képeztem részét adott korosztálynak, akkor a Kismaszat és a Gézengúzok pont hogy kielégítette az igényeket, itthon legalább is, mindenesetre a Knerten láttán maradt bennem kétség, hogy még ma is elég ugyanez, akár egy szerencsésebb környezetben szocializálódott társadalom számára. De fene tudja, valójában én is bármikor, akár álmomból felkeltve is örömmel szörnyülködöm azon, hogy groteszk japán amőbák robbantják egymást rajzfilm címszó alatt, csóválom a fejem részint hivatalból, részint mert tényleg azt gondolom, hogy degeneráltakat képzünk velük igen jó hatásfokkal. Innen nézve tehát teljesen adekvát javaslat, hogy nézzünk inkább beszélő faággal rohangáló gyerekeket.
[img id=406200 instance=1 align=left img]Norvég erdő
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Knerten figurája a norvég ifjúsági irodalomban egyébként kiemelt helyen szerepel, a gyerekek, helyesebben a szülők körében igen népszerű Ann-Cath Vestly írónő alkotta meg, s könyveiből idővel film is született. Ahogy az egyébként abszolút adja is magát, minden olyan országban, ahol kapható mozgóképet rögzítő készülék. Ilyenformán a norvég kölköknek talán jelent is valamit ez a kis gallyacska és az ő barátja/gazdája, Lillebror. Illetve nem nem zárom ki, hogy az itthon szintén bemutatott első epizódot is látta valaki idehaza.
A történet egy rövid kis mese, amely szükségszerűen tartalmaz izgalmakat és fordulatokat, mondhatnánk, ahogy az meg van írva. És meg van írva a Knerten is, tisztességgel, a kisfiú nézőpontja remekül segíti a főhőssel való azonosulást a korban passzoló közönség számára, a titkos és felnőtt fejjel hihetetlen jóbarát minden gyermek imádott és óhajtott figurája, a valódi gonosz hiánya pedig egy az ártatlan gyerekkornak megfelelő megúszós dramaturgiai fogás. A sztori szerint Knerten csinos és meleg szívű anyukája egy gyanútlan pillanatban dob egy Meg Ryant, de az apukák pechjére nem a Harry és Sally, hanem Az angyalok városa című filmből, vagyis az erdő mellett biciklizés közben lefejel egy gépjárművet. Lillebror és Knerten pedig, ahogy arról a cím is árulkodik, nyomozásba kezd, ki lehetett az az elvetemült sofőr, aki kórházba juttatta anyut. Árulkodó nyomként rögtön zsebükben egy darabka egy idegen autó lámpájából, ami igazán jó kiindulási alap még egy krimi számára is.
Traubival elmegy
Az érzéseim tehát igen vegyesek. Örülnék, ha a gyerekem ilyen filmet nézne, és annak is, ha nekem viszont nem kellene ebben részt vennem. Továbbmegyek, ébreszt némi nosztalgiát bennem ez az engem valamiért tényleg a magyar ifjúsági filmekre emlékeztető kis naiv kaland, ami ugyanakkor mérhetetlen unalommal tölt el így harminc felettiként nézve a filmet. Amíg persze a gyereket nem küldhetem be egyedül a vetítésre, addig a Knerten is családi filmként aposztrofálható. S bár azt is szórakoztatóbbnak tartom, ha szél lengette faleveleket nézek az erdőben, végül mégis inkább örülök neki, mint bosszankodom.
Kinek ajánljuk?
- Aki szívesebben nézetne a gyerekével valami korhatárt nem igénylő, ugyanakkor Happy Male menüt tukmálni sem hivatott filmet.
- Skandináv szakosoknak.
- Környezetvédőknek.
Kinek nem?
- Disney- és DreamWorks-hívőknek.
- Akik már hozzászoktatták a gyereket a másodpercenkénti vágáshoz.
- Akik skandinávból csak a thrillert szeretik.
5/10
